Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)
Duba Gyula: A szlovákiai magyar novella
De a novellának használt az évtizedes társadalmi f orron gás, szárba szökkent és kivirágzott, már sajátos arculatra törekedett és — meg akarta váltani a világot. Központi problémájává az emberi jó kultuszát, az erkölcsi nemesség dicséretét tette. A hőseit az adott pillanatban „valami megmagyarázhatatlan, furcsa érzés" fogja el, romantikus szeretet ömlik el a leikükön, és kényszerítő szavára a hősök megbocsátanak, nemeset cselekszenek, belátják önnön és embertársaik esendő voltát, bűnös gyengeségeiket, felülemelkednek rajtuk, és igazi hősként gyakorolják a nagylelkűséget. Az emberi jóság hétköznapjait idézték meg ezek a novellák, a drámai helyzetbe jutott erény válságát mondták el egyszerű és szívmelegítő történetek formájában, és a legtöbbjük az etika szolgálatába állított, morális tanmesévé sikeredett. Valahol itt kezdődött irodalmunk pedagógiai és térítő jellege. Ezeknek az elbeszéléseknek erőssége és lényege mindenképpen a cselekmény, a történés volt, gyenge oldaluk a lélektani kidolgozatlanság s a vele együttjáró megkomponálatlanság, a forma elhanyagolása. Ennek az elbeszéléstípusnak a stílusát az élőszóval elmondott történet formajegyei inspirálták: az ismertető-leíró beszédforma (társalgási nyelv) és az emberi érintkezés bonyodalommentes dialógusai. Az érzelmi, illetve drámai tartalmat fabula hordozta. Egy általános polgári humánumeszmény és expresszív etika fűtötte ezeket az írásokat a világ jobbá tételéért folytatott küzdelmükben. Hőseik többnyire létbizonytalanságba került hivatalnokok és köztisztviselők, birtokosok, állás nélküli orvosok és polgárok, a szlovákiai magyar középosztály megrendült képviselői, akik jóhiszeműen bíznak az általános emberi erkölcs erejében, és hozzá igazodva élnek át kisebb-nagyobb tragédiákat. Néha a nép is szerepe] ebben a novellatípusban, a parasztok, kézművesek és munkások, sírásók, cselédek és hajósok, akiknek árnyai azonban űjra csak egy középosztály determinálta tükörben mozognak, és történeteik egyedi voltán túl egy egyetemes, morális törvények szerint változó irodalmi valóságban érvényesülnek. Ennek a morális elbeszélésnek a jó szándékú és közelebbről meghatározatlan felelősségérzettel átitatott talajából nőtt ki a társadalmilag elkötelezett novella, amely már nem 9
