Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Kovács Magda: Lujza utca három

élethez tér kell. Bizony, tér. Némán szónokoltam, arcomat feléje fordítva. — De hisz ez teljesen lehetetlen — tördelte kezét. — Már ezerszer megmondtam a nagyságos asszonynak, hogy nálam nincs hely. Miért nem szállásolta el magát ő? — Csak átmeneti időről van szó — nyugtattam meg vaktában —, a nagyságos asszonyéknál festenek. Csodáltam szárnyalásomat. Most már órák hosszat tudtam volna a nagyságos asszonyéknál uralkodó helyzetről beszélni. De nem kellett. Lujza megadta magát. Ennek ellenére furcsán viselkedett. Hevesen a sarokba dobta magát egy poros Szűz Mária-szobor elé. — Istenem — sikoltotta —, s aszott karját a feje fölé lökte. — Istenem, hát miért engeded, mondd, te egyetlen hatalmas Úristen! Vagy pusztítanál el, minek nekem ilyen élet! Erre a fordulatra nem számítottam. Nem várt, nehéz akadályt sejtettem a háttérben. Résen álltam felkészülve mindenre. — Minek ebből tragédiát csinálni — léptem melléje. Valóban kíváncsi voltam, hogy miután mindent tisztáztunk, miért hisztériázik. — De mit szól majd Margit! — siránkozott, mintha én lennék a hatalmas, mindentudó Isten. — Margitot nem ismerem — védekeztem durcásan, és egy pillanatra átvillant bennem annak a lehetősége, hogy most megőrülhetnék. Fejembe akkora nyilallással tért vissza a fájdalom, hogy belerázkódtam. S a lázam újra felszökött. Ki az a Margit? — kiabáltam magamban. Miféle Margitok és nagyságos asszonyok szellemei üldöznek? Nagyon nagy kedvem lett volna hisztériázni, de borzasztó fejfájásom ellenére is fel tudtam fogni, hogy ez a vesztemet jelentené. Nyugalmat parancsoltam magamra, és kissé elnyújtva, mert fájt a beszéd, megszólaltam. — A nagyságos asszony néhány nap múlva eljön, 104