Duba Gyula (vál., előszó): Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (Bratislava. Madách, 1972)

Kovács Magda: Lujza utca három

A lényeg, 'hogy senkit ne hagyjak szóhoz jutni, kaca­rásztam magamban. Gyors leszek és szellemes. Nem, nem szellemes, határoztam másképp. Meglepő, szinte megdöbbentő és fordulatos. Fejre állok, egy lábon kör­beugrálom a szobát, átugrom állóhelyből az asztalt, s szónoklatot tartok a meglazult munkafegyelemről, mely üzemeinkben az utolsó tíz év alatt tapasztalható. Mindenkit elsöprők, megbénítok, lefegyverzek és be­fészkelem magam. Ez már nem boldogság volt, de ve­szettség. Kimerítő kétségbeeséseimet hirtelen csöppnyi jókedvek követik, amelyek ujjongásba, boldogságba csapnak át, majd váratlanul veszettséggé fajulnak. Nem törődtem semmivel, könnyű voltam s végtelenül szabad. Néhányszor fel is emelkedtem, szárnyaim nőttek, s eb­ben a pillanatban meghalt bennem az ember. Az ember, aki fél, lapul, tiszteli környezetét. Szemérmetlen szava­ikat ordítoztam befelé magamba, s ha történetesen vé­nek, bénák, vakok kerülnek utamba, fellököm őket, és kinevetem szégyenüket, tehetetlen fájdalmukat, ahogy lábra akarnák állni, de nem bírnak, végtagjaik ránga­tóznak, mint a félig agyontaposott féreg végtagjai. Kép­zeletben odafutottam egy álldogáló rendőrhöz, izgatott, feldúlt arccal, hogy már messziről felém hajoljon, s megkérdeztem, nem talált-e egy virágzó domboldalt kis piros házikókkal, a múltkor elvesztettem, s errefelé járkáltam akkoriban. Itt kellett megtalálniuk. Riadtan kaptam rajta magam aljasságomon, cinizmu­somon. Űjra letörtem, de most alaposabban, mint néhány órával azelőtt. Képzeletem erejét már rég felmér­tem, tudtam, hogy fölér a valósággal. Egyszer majd fel­pattan az utolsó gátló 'kapocs is, s akkor képzeletem utasításait követve cinikus, aljas, hidegvérű gyilkossá válok. Kissé eltűnődtem, hogy mit mondok majd a bí­róság előtt, és nevetségesnek találtam indokomat. Nem, inkább egyetlen szót sem szólök, csak felhúzom a vál­lam, a teremben tartózkodók feldühödnek, s leringyóz­nak. Követelni fogják a halálomat. Ez fájt. Miért üvöl­101

Next

/
Thumbnails
Contents