Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Pázmány Péter. A Bethlen háboruk

deák, érsekújvári városbirót és ns Bornemissza András érsekújvári vitézt. Innen Garamszentbenedekbe mentek, ahol wépi Nagy Jánost, a vármegye és konvent hites jegyzőjét és ns. Turchányi Györgyöt, majd az Aranyosmaróton tartott vármegyei gyűlésen Lipthay Imre alispánt, ns. Zobonya Pál és Zelesényi István szolgabirákat, ns. Gyiirky Menyhértet és ns. Sárközy György, Bosnyák Tamás füleki kapitány szolgájának vallomását vették ki. Balassa negyedfél évig ült börtönben, mig végre 1619. szept. havában a pozsonyi országgyűlés közbenjárására szabadon bocsátották.

7) Teuffenbach a kékkői vár őrizetére 50 katonát hagyott. Az érsekújvári őrség ekkor már számbelileg is megfogyatkozott, 1000 helyett csak 700 emberből állott, ezek közül is 50 Kékkőn maradt, 50 pedig az érsekprimásnak udvarában teljesített szolgálatot. Ily gyönge őrség a nagy erősség megvédelmezésére elegendő nem lehetett, azért a nádor julius 8-án a királyhoz fordult s arra kérte őt, rendelje vissza a Kékkő várában tartózkodó 50 katonát Újvárba, továbbá határozzon afelett, kitől kelljen a további segélyt várnia: a királytól-e vagy az érsektől. Miután az érsek 700 katonánál többet fizetni nem tartoziky a költségek pótlását vagy a királynak kell magára vállalnia, vagy ez iránt az érsekkel megegyeznie. A nádor aug. 14-én sürgeti a királyt, birja reá Pázmányt, hogy 500 gyalogost tartson Újvár védelmére. Ha a lovasok kisebb számmal lesznek is, nem tesz semmit. Minthogy pedig Újvár nagyfontosságú erőd, szükséges lesz annak őrségét 7) Hadtört. Közi. 1897. 332—351. 88