Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Pázmány Péter. A Bethlen háboruk

malom molnárok nélkül maradna. Az ő óhaja tehát: maradjon minden a régiben és ő biztosít­ja a kamarát arról, hogy ha a katonák ily és hasonló kérelemmel esetről-esetre hozzá fordul­nak, nem lesznek vele elégedetlenek. Ő felségét szerényen figyelmezteti a kettős cél­ra, mely őt érsekké való kinevezésére indította: hogy az uj érsek az egyháznak és a katolicizmus­nak, azután Ő felségének is hasznos és jó szolgá­latokat tehessen. E célnak csak akkor felelhet meg, ha papokat neveltethet és a szegény papo­kat segélyben részesítheti. Nagyszámú házinépet kell tartania és magát mindenben nagylelkűnek és bőkezűnek bizonyítania. Tetemes kiadásai van­nak akkor, ha a királyi udvar mellett tartózko­dik. A király a kamara jelentéséből meggyőződ­hetik az érsekség jövedelméről, kéri tehát, ne terhelje őt mód felett. Kész azonban elvállalni az elődje által teljesí­tett kötelezettségeket ugy, hogy a morva segély­lyel együtt az újvári erősség 700 magyar kato­náját fizetni fogja, az egyház és utódjának sé­relme nélkül. De ez esetben kéri a királyt, ujitsa meg mindama kiváltságokat, amelyekkel elődje a katonákkal szemben birt: hogy a kapitányokat ő nevezhesse ki, hogy ha udvara fényének eme­lésére vagy birtokainak megvédése végett ka­tonákra van szüksége, a kapitányok kötelesek lesznek azokat rendelkezésére bocsátani; a kapi­tányok és hadnagyok az érseknek is tegyenek esküt; Ő felsége hagyja meg az őrségnek, hogy az érseki jövedelmeket csonkítani ne merjék; vé­gül a morva segély pontos fizetése iránt rendel­kezzék. Azt a kívánságot, hogy az újvári német had­83

Next

/
Thumbnails
Contents