Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár a Bocskay-felkelés alatt

Szabadsága azonban nem soká tartott. Hitelezői egyre szorongatták s hogy ezeket kielégíthesse, ő viszont az udvart sürgette tartozása kifizetésére. Az udvar azonban szokása szerint nem fizetett, minek következtében Kollonich igen szorult helyzetbe jutott. Elkeseredésében azután meggondolatlan lépésre ragadtatta el magát: a király által nála másodsorban lekötött és másnak adományozott Dévényt elfoglalta. Emiatt újból elfogták. Birtokait és ingóságait pedig Ítélethozatal nélkül elkobozták. A külföldi fejedelmek és a magyar rendek közbenjárására végül 1621. szept. 8-án kiszabadult. Draskovich János tehát mégis Érsekújvár főkapitánya maradt, de nem sokáig, mert 1613. márc. 11-én meghalt. Az 1609. évi országgyűlés Érsekújvár erődítményeinek kijavítását újból megsürgette és a várjavítási munkálatokra Nyitra vármegyét és az esztergomi érsek jobbágyait kötelezte azzal, hogy a morvák által ígért 6000 frt is erre a célra fordittassék. 1611. év nyarán Pálffy János generális vicekapitány parancsot vett a nádortól, hogy az érsekújvári és más végbeli katonákkal Forgách Zsigmond segítségére Tokaj felé siessen. Július 11-én kellett 250 huszárral és 100 gyalogossal Érsekújvárból elindulnia. Júl. 8-án írja édes anyjának, özv. Pálffy Miklósnénak, hogy küldjön neki egy török sátort, 12 tábori széket és 1 asztalt kölcsön, továbbá némi élelmet, «miután Újvár körül nem lehet a termésből valamit remélni«. Végül 1 uri kocsit és takarót is kér kölcsön.

2

1) 2

4) Jedlicska. 20. 75