Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár a Bocskay-felkelés alatt

vármegyét arra kötelezte, hogy Nyitrát és Érsekujvárat fallal vegye körül. A vármegye Érsekújvár falainak építését az 1609. évi juliusi közgyűlésen el is rendelte, de a rendelet foganatosítása már nem volt sürgős, amennyiben továbbra is csak karókról és sövényfalakról olvasunk. A zsitvatoroki béke, mely az úgynevezett hoszszu háborúnak véget vetett, a tényleges birtokállomány szerint köttetett. Eszerint a hódolt terület az esztergomi szandsákhoz osztatott be és két tartományból: a nyárhidi és verebélyiből állott. A nyárhidiban Érsekújvár közvetlen szomszédságából hódolt falvak gyanánt szerepelnek: Andód, Bánkeszi, Megyer és Surány.

1

7) Mindenesetre különösnek tűnhetik fel, hogy Újvárt hódolt falvak vették körül; de ugyanigy volt pl. Szőgyénben is. A magyarszőgyéni palánkvár közvetlen szomszédságában levő Németszőgyén már hódolt terület, sőt maga Magyarszőgyén község is odatartozott és mikor 1630. körül a palánkot megnagyobbították s abba Magyarszőgyén lakóit is belevették, minek következtében a lakosság a örök adónak fizetését megtagadta, Amhát pasa esztergomi szandzsákbég ez ellen tiltakozott. A békeszerződésnek a hódolt falvak megállapítására vonatkozó pontját azonban a magyarok másképen magyarázták, mint a törökök, mert utóbbiak a szerződést meghamisították s ez alapon vagy 360 falut követeltek. 1608. március 25-én a budai pasa követei: Amhat Tihaja, Musztafa effendi és Haszán simontornyai bég 165 lovassal Érsekújvárba érkeztek, hogy Illésházyval a kérdéses békepontokról tárgyaljanak. Márc. 28-án 1

7) Nvitra vármegye 619. 71