Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

erdőkben, Czabaj és Csápor közt helyezkedettel. Baloghnak visszatérő csapatát Csápornál támadták meg s az elővédet alkotó Vajda András lovasait már visszavonulásra kényszeritették, amikor Balogh és Réthey csapatai odaértek. A csata sorsa megfordult és a dragonyosok közül alig 10—12en menekültek meg. Mire Croix tábornok csapatával odaért, az ütközet már eldőlt. A győztes kurucok mintegy 150 megrakott szekérrel este már Érsekújvárban voltak. Csajághynak várparancsnoksága nem sokáig tartott. Híresebb főtisztjeitől, amilyenek Balogh István, Somogyi Ferenc, Réthey János, Vajda András és Ocskay Sándor voltak, szabadulni kívánt s azért midőn Eszterházy Dániel Bercsényi parancsára elrendelte, hogy az újvári huszárság Heister után Szécsény felé vonuljon: Somogyit, Rétheyt, Vajdát és Ocskayt azonnal kirendelte. Ezeket t. i. kenyérpusztitóknak tartotta. «Én itt — irja — tovább kenyeret, húst az garnizonbul nem adatok nekik absolute — hozza, ha enni akar. Sem Péterért, sem Pálért nem üresitem az ittvaló magazinumot; a ki bánja, tegyen róla.

3

6) Bár a takarékosság ugyancsak helyén volt, ez eljárása általában megütközést keltett. November 25-én valamiben összekülönbözött Várallyai (Dobrowniky) János őrnaggyal s a vita hevében saját kezével leszúrta, Pongrácz János alezredest pedig vasra verette és börtönbe vetette. Az őrség ez ellen felzúdult és panaszára Bercsényi a várparancsnokságot a vizsgálat befejezéséig Ebeczky Istvánra bizta. A fejedelem Eszterházy Antalt küldte Újvárba, 3

S) Thaly. Ocskay 707. 291