Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

gitségére. Bár a fejedelem a tavasszal még ugy gondolkodott, hogy ha a vár belülről is oly erős lesz mint kívülről, azaz jó őrsége lesz, «megcsalja magát, aki vivni akarja«, mindamellett Érsekújvár ostroma aggasztotta. Heister ugyanis szept. 26-án 45 ágyúval kezdte meg a vár bombázását. Bercsényi a szétfutott kurucság összeszedésével foglalkozott. Ocskay a labancokhoz pártolt, másokról hasonló hír keringett. Már Bottyánban sem bizott s éppen azért őt küldte a fejedelemhez, hogy segítséget kérjen. «Pöki nyilván a markát a német, hogy két hét alatt semmissé teszi Újvárnak «erejét«; pedig ha Újvár nem lesz, még a Duna partja is kisebb lesz«. Pedig a fejedelem segítséget nem küldhetett és Bercsényinek megirta, hogy «csak az isten kegyelme segithet rajtunk«. Ámde a fejedelem jól gyanította, hogy a német önmagát csalja meg Újvárral. Az öreg Bottyán a fontos várról idejében gondoskodott. Ő maga akart a várba zárkózni, de a fejedelem nem engedte. Berthóty ugy a vár erősségében, mint az őrség vitéz kitartásában teljes joggal megbízhatott. Mikor tehát Heister őt a vár feladására felszólitotta, azt válaszolta, hogy inkább reáül egy bombára és kilöveti magát, mintsem a várat feladja. Szept. 30-án Heister szárnysegéde Duffini 500 válogatott gyalogossal a malomerődöt támadta meg, amelyet 300 főnyi őrség védett Az ostromlók egy órai heves harc után már a palizádokig jutottak és azon voltak, hogy a kapukat elérjék. Ekkor a vitéz Riviére két század granátossal kirontott, Duffini petárdáit elfoglalta és csapatát egy órai véres harc után visszaverte. Október 4-én a várőrség a fejedelem névnapját az összes 284