Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca

vétkezhessék: ki fog az kapu diáknak adattatni mindenikétül, az kiknek szabad lészen pecsétet adni, egy-egy mustrának való pecsét, — melybíil az jövőknek pecsétjének igazságát észrevehesse és ugyanis az kapuczédulába feljegyezze: kicsoda és kinek pecsétjével jű be? — az kézírások hasonlatosságára kiváltképen vigyázván. Az munkások semmiképen az várban bé ne bocsáttassanak; sőt azok is, az kik nappal benn dolgoztának, azon szám szerint, amint béjüttenek, kibocsáttassanak kapuzáratkor. Mindezeknek alattvalóival való megtartására szorgalmatosan vigyázván — folyamatjárul bennünket tudósítson, hogy az idő és az alkalmatosság szerint kormányoztathassuk parancsolatjainkat.

1^) A nagyszombati béketárgyalások alatt a fejedelem nejével együtt majdnem állandóan Érsekujvárott tartózkodott és szakadatlanul folyt a követjárás a Nagyszombatban tartózkodó béikeközvetitők és Érsekújvár között. A fejedelemasszony julius 7-én indult el Érsekújvárból Forgách Simon gróf vezénylete alatt álló fényes diszkiséretével. Julius 16-án ujabb békeközvetitő látogatott el Érsekújvárba Aspermont őrgrófné, Rákóczi Julianna, a fejedelem nővére személyében, aki a fejedelmet az újvári táborban találta. Másnap Semptére mentek, ahová a fejedelem a kormánytanácsot összehívta. Az ő közbenjárása is eredménytelennek bizonyult és jul. 21-én Bécsbe, a fejedelem pedig Érsekújvárba tért vissza. A fegyverszünet lejártával Rákóczi julius 30-án az érsekújvári táborból nyilt levelet intézett a vár1

7a) Archivům Rákóczianum 1. I. 547—548. 279