Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár a törökök birtokában

széd vármegyékbe, kivált Nyitra és Barsmegyékbe ki-kirándultak. A nádor 1665. február 1-én Barsmegyéhez intézett levelében is megemlékezik «a törököknek gyakorta való sétálásáról s a végházak közé egyaránt az holdulott és holdulatlan helyekre való czékázásairól s ellenséges excursiokra is való igyekezetjekrül«.

2

5) Még a Garamvölgyének felső részeibe, Zsarnóczára, Szénásfalura, Geletnekre is elkalandoztak.

2

6) A végvárak lassan mind német katonasággal teltek meg, magyar őrség lehetőleg kevés volt bennük s ez is egyre pusztult az éhségtől, mert nem fizették. 1664. január 15-én maguk a titkos tanácsadók jelentik a királynak, hogy a magyarok a várakban csapatostul pusztulnak. Csupán Pápán és Győrött száznál több vitéz halt éhen s a pápai várban még 300-an súlyos betegen fekszenek. A magyar főtisztek jelentése szerint a magyar katona csak két eshetőség között válogathat: vagy éhen kell halnia, vagy rablóvá kell lennie.

2

7) A kistapolcsányi hajdúk az utóbbit választották s a kistapolcsányi kastélyt 1666. és 1667-ben háromszor is kirabolták, miként erről a felvett tanuvallomási jegyzőkönyvek tanúskodnak.8) Kollonics Lipót nyitrai püspök a bajokon akkép segitett, hogy a katonák fizetésének felét készpénzben adta meg, a másik fele helyett pedig a püspökség birtokaiból minden katonának földet adott, a kilenced és tized fizetése alól felmentet2

5) Tört. tár 1893. 54. 2

6) Szerémi. 195—196. 2

7) Századok. 1904. 17. 2

8) Garamszentbened. lt. f. 65, 38 és f. 105, 1. 215