Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár vidéke Magyarország történetének első századaiban

Többet ezután Gyorokró! soká nem olvasunk, jeléül annak, hogy az érsekség azt háborítatlanul birtokolta. Lék (Leek) a leeki Pázmán családnak birtoka volt 1317-ig, mely évben — mint már említettük — Gyorok és Szelecsénnyel együtt Tamás esztergomi érsek kapta meg. Az érsek halála után Menulfia Péteré lett, majd 1335-ben Gyorokkal együtt csere utján az érsekség birtokába került. N y á r h i d. Eredetileg a Berench nemzetségben Maisa fiának Miklósnak birtoka. Mikor azonban latorságon érték s emiatt halállal lakolt, IV. Béla király az ő birtokait, nevezetesen: a két Bölgyént (Belgyan), Szelcsént (Schelchan) és 2 Nyárhid villát Nyitrában István ispán országbírónak adományozta azon szolgálatai elismeréséül, melyeket gyermekkorától Endre királynak, valamint fivérének Endrének, Galícia hercegének és IV. Bélának a tatárjárás alatt és utána a tengerparton hűségesen teljesített.

2-') Ekkor azonban az esztergomi érseknek is volt valamelyes részbirtoka Nyárhidon, melyért — mint láttuk — surányi földjét adta cserébe. IV. Béla király kunokat telepitett le benne, akitől azonban Gyorokkal együtt 1264. okt. 14-én elvette s a csuthi monostornak adományozta. Atyja alapítólevelét V. István király 1272. márc. 21-én kelt oklevelében megerősítette s itt olvassuk Nyárhidnak tartozékait is, nevezetesen: Surány helységet, Gyorok, Tormásköz és Hidhelen, továbbá Luaz, Orbán, Scurug, Machard, Busman és Kucha földeket.

2

3) 2

:) Hazai okmánytár VIII. 45. 2:

I) Monum. Eccl. Strig. I. 593. 11