Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár a törökök birtokában

tenek és látják, hogy halvány, minden sugár és fény nélkül. A napban egy sovány magas alakot vettek észre, utána egy kisebb ember s ez után még két kisebb alak. Mindezek a magas alak felé tartottak, aki kikerülte őket, ők azonban sarkában voltak és egyszerre mindnyájan eltűntek. Rövid idő múlva egy csapat gyalogos vonult be a napba, akik élén egy magas fekete ember haladt és a napban eltűntek. Ezután a napban egy nagyobb és egy kisebb tornyos templom vált láthatóvá, amelyek rövidesen eltűntek. Majd két nagy fekete ember jelent meg lovon és mögöttük nagy csapat lovas, akik a napnak baloldala felé tüzeltek. Erre a kapucinusok sóhajtozni és imádkozni kezdtek. A tüzelés tovább tartott s azután a két vezérrel együtt a csapat is eltűnt. Ezután egy magas fehér alak lovon jött be a napba, akit egy csapat lovas követett ugy, hogy a napot egészen eltakarták. Ezek még erősebben tüzeltek a nap baloldala felé, ahol senki sem volt látható. A tüzelés V« óráig tartott. Mikor mindez elmúlt, a nap közepén kék szint öltött és szélei véresekké lettek. Vagy két órán keresztül homályban maradt, azután fényét visszanyerte. Eközben a hold sarlója a nap fölé helyezkedett és lassan a napba olvadt.

7) Az ilyesmiknek hire futótűzként terjedt el és a félelmet, rettegést mindenütt csak szította. Bécsben pedig még mindig a haditerv fölött tanácskoztak. Zrínyi Miklós végre is türelmét vesztve, 1664. év január havában megkezdte hires téli hadjáratát, mellyel a töröknek mérhetetlen károkat okozott. *) Ortelius redivivus II. 306—307. 205