Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár török kézre kerül

zött «ur nsm vala«. Mindez azonban vajmi csekély vigasztalásul szolgált a szerencsétlenségben. Mikor az érsekujváriak megtudták, hogy a törökök a foglyokat lefejezték és összevagdalták, megtorlás gyanánt 40 elfogott törököt kivégeztek. Ugyanígy tett Zrinyi Miklós is. A legújabban elfogott török sajkásokból többeket levágott, másokat kezük vagy szemeik megcsonkításával küldött vissza a nagyvezérhez. Ha az emberveszteség nem is volt oly tulnagy, amilyennek híresztelték, maga a csatavesztés igen nyomasztó hatást gyakorolt mindenkire, első sorban a szomszéd vármegyékre, amelyek jogosan tarthattak attól, hogy Érsekújvár maga megfogyatkozott őrségével nem fogja magát soká tarthatni. Az őrség bizony igen megfogyatkozott. Bercsényi Miklós hires huszárjainak, a Koháry-Iovasoknak majd fele Párkányban maradt, az 500 muskatérosból is kevesen kerültek vissza. Maga Forgách irta, hogy «a külső fortificátióra nem lészen emberünk«. Ámde nem olyan ember volt ő, akit a hadiszerencse balrafordulása elcsüggesztett volna. Lázas sietséggel fogott a munkához. Wesselényi nádor is teljes erővel igyekezett a veszteségek pótlására s ő maga, a komáromi és győri kapitányok is azonnal küldtek némi hadat Újvárba. A vár csakhamar el volt látva emberrel, éléssel és mindennel. A várfalak Lippay érsekprimás áldozatkészségéből jó karban voltak, csak a vár körül futó árok nem volt elég mély és vizét könynyen el lehetett vezetni. Egy hét múlva Forgách már azt hirdette, hogy 66 hétig képes ellentállni. Érsekújvárnak az volt a szerencséje, hogy a törökök lassan mozogtak. Ha a párkányi csata után 179