Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Érsekujvár török kézre kerül

Annyira biztak a békében, hogy a Magyarországon levő német hadak létszámát is egyre csökkentették. A végvárak kapitányai hasztalan kértek segítséget emberben, pénzben és hadianyagban. Néhány fővár kivételével a többi véghelyek kétségbeejtő állapotban voltak. Mikor Köprili-Záde Fázil Ahmed pasa uj nagyvezér 1663. tavaszán 100.000 főnyi seregével megindult, Reninger a folyton alkudozó bécsi udvart újból figyelmeztette, hogy készüljön a háborúra. Bécsben azonban még akkor sem hittek a háború lehetőségében, midőn a török hadsereg juliusban Belgrádból Budára indult. Egész Magyarország védtelenül és nyitva állott előtte. Pedig a nagyvezér szokatlan gyorsasággal haladt előre. Május 9.—10-e közt küldi mozgósítási rendeletét Džan Arslan szilisztriai és Ibrahim nikápolyi pasákhoz, amelyben kijelenti: «A mostani háború nagy háború lesz.« Május 29. — június 6.-a közt meghagyja a havasalföldi és moldvai vajdáknak, hogy csapataikkal sietve csatlakozzanak a nagyvezér seregéhez. Június 7.—16. között Hüsein vezérpasához, Buda védőjéhez küldi rendeletét: miután a nagyvezér Belgrádban nem soká fog késni, a budai ejalet szandzsákbejeivel, alajbejeivel, timárosaival, kul-agáival, kethudaival, közembereivel, valamint saját vitézeivel a budai mező valamelyik megfelelő helyén szálljon táborba és legyen harcrakészen. Az ellenség országát mindenkép figyelje és alkalomadtán igyekezzék neki kárt okozni. Ugyanaznap ugyancsak Buda vezérének meghagyja, hogy a Buda várában és a közeli várakban levő kolunburna-ágyukat, valamint az ezekhez való lőszert rakassa szekerekre s a szerdárral tudassa, hány és milyen ágyúja van. Az 173