Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

1638-1663

haladtak. Itt azonban az újvári, lévai és palánki huszárság támadt rájuk s valami 60-at levágtak közülük, a többit pedig visszakergették. Ugyanaznap jelenti a lévai kapitány, hogy a menekülő törökök erősítést kaptak s a Garam mentén fölfelé készülődnek; e kirándulásuk azonban elmaradt. Helyette októberben Korponára törtek, ahonnan 50 embert hurcoltak el.

9

8) Annak dacára, hogy Forgách Ádám — mint az eddigiekből is láthattuk — csak a rablásra induló törököket fenyítette meg s a törökök éppen ebben az évben ugyancsak pusztító kirándulásokat tettek, a budai Vezér ismételten bevádolta gr. Schlick Henrik, a haditanács elnöke előtt a magyarságot, hogy a kölcsönös szerződés ellenére támadásokat intéznek a törökök ellen s hogy e kirohanásoknak főokai a győri és érsekújvári kapitányok. A király a panasz alapos megvizsgálásával gr. Pálffy Pál országbírót bízza meg. Ugy látszik, a panasz főkép Forgách ellen irányult, mert a király azt írja, hogy a vizsgálatot csendben és gr. Forgách Ádámnak Morvaországba való indulása után ejtse meg, nehogy ezáltal ujabb zavar támadjon.

9

9) 1648. febr. havában ujabb török támadásról olvasunk. A párkányi aga Szalkára ütött és nagy pusztítást vitt benne véghez. Az újvári és lévai csapatok azonban megtámadták, őt magát fiával együtt elfogták és gazdag zsákmánnyal Érsekújvárba vitték. Ezt Szentbenedeky Ferenc garamszentbenedeki prefektus oly hozzáadással irja a 9

S) Némethy: 308. ") Jedlicska: 425. 154