Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)
1638-1663
nak tudomására adnia, sőt reménlette, hogy jó néven fogja venni, ha a törököt szándékában meggátolhatja. Hálásan köszöni Pálffynak, hogy a házi áristomból kiszabadította és búcsúzó levelét kiszerzette. 7 1) Eszterházynak augusztus 6-iki levele nincs meg, de 7-én hivatkozik reá. Ebben jelentette, hogy a törökök Surányra ütöttek, de rajta vesztettek. Az újváriak a szőgyéniekkel vagy 700-an megtámadták és elverték őket. A törökök zsákmány nélkül menekültek, mert a mieink — «mivel egy szablyára igen szép kevés jutott volna az hétfői (aug. 5.) nyereségből«, az egyik rabot Nagy Tamás, a másikat Bika György kapta. «Paripájuk mindafféle roszas 8 vagy 9 vagyon; azokat is mind Istenért akarják hiszem eldeputálni.« 7 2) Lehet, hogy időközben Damásdot a mieink visszavették a töröktől. Máskép érthetetlen lenne Eszterházy szept. 11-iki levele, melyben azt irja: «A Vezér csausza tegnap Szőgyénben hált, onnan korán ment Esztergomba s mindjárt meggyújtották Damásdot és tőből kiégették. 7 3) A törökök saját falujokkal bizonyára nem tették volna. 1642. március 11-én irja: A törökkel való egyezkedési (szőnyi) tárgyalások meghiúsultak, a vármegyék követei is eloszlottak, de az teöreök megebellette magát s nagy szemtelenül fölforgatta az articulusokat s merő latról (!) irtak. «Én bizony soha nem hiszem, hogy letegyéik ők az faluk hódításáról való praetensiót, valameddig 7 1) Jedlicska: 300. 7-) U. o. 307. 7 3) U. o. 313. * 146
