Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

1638-1663

miatt őt nemcsak a generális főkapitányságában, hanem Érsekújvár főkapitányi tisztjében is helyettesitette. Fizetését persze csak úgy kapta, illetőleg nem kapta, mint a többi végvárak kapitányai. Ő maga azonban sohasem panaszkodik, csak mások panaszát tolja előtérbe. Azért 1638. december 23-én el nem hallgatja: «Itt csak a nagy szükség hallatszik, — bizony magamnak egy kocsi szénám sincsen — Volna az Vágón túl két kazallal, de mivel be nem álla, nem hordathatám által. Bizony dolog, hogy ha Ngod haza jöhetne egy holnapra én is örömest Zólyomba mennék; mert nem tudok az sok lóval hová lenni«.

3

9) A kémekkel sem volt rendben. Kémeket tartania kellett, de költsége nem volt reá. 1638. november 7-én kérdést intéz ez ügyben Pálffyhoz: «Az kémekre s efféle költségekre szegény Kohári urnák járt-e valami fizetése vagy sem, én bizony nem tudom; azt tudom, hogy Ngdnak jár. — Mikor Ngod itthon vagyon, akkor nincsen kérdésben a dolog, hanem mikor Ngd távul vagyon, azért kérdettem Ngod opinióját, mit miveljünk? Avagy illendő-e, hogy nekem semmim arra nem járván, mégis költsék azakra?«

4

0) Pálffy kémjeit nem sokra becsüli, mert december 22-én igy nyilatkozik róluk: «Az Ngod kémjei, ha emberek volnának, most szolgálhatnának; de Isten ugy adja jómot, csak nyársba való áruló kurvafiak.«

4

1) Pálffynak gyarmati kémjéről pedig azt irja: «jobb kémje az töröknek, hogy sem nekünk. Jól tudta az áruló, 3

9 Jedlicska: 217. 4

0) U. o. 211. 4

1) U. o. 217. 134