Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

1638-1663

Ne gondoljuk azonban, hogy a fizetetlenség csapása csak a tisztekre és legénységre nehezedett A vezérek sorsa sem volt különb. Ismeretes Kollonits Szigfrid tragédiája, aki 1604—1610 évig a dunáninneni kerület generális főkapitánya volt E magyarrá lett német katona hősiességével, vakmerőségig menő bátorságával, páratlan bőkezűségével, szeretetreméltó modorával és a szegénység védelmezésével s istápolásával a magyarságnak, első sorban pedig katonáinak szeretetét és ragaszkodását szerezte meg önmagának. Mikor Thurzó György 1604-ben a kerületi generális főkapitányságról lemondott, a magyar urak és tanácsosok egyértelmüleg az ifjú Kollonitsot ajánlották utódjául, akit a király ki is nevezett. Kollonits mindent elkövetett, hogy a végvárak őrségeinek fizetését megkaphassa. Az udvar azonban szokása szerint pénzt nem küldött. Kollonits, hogy jó katonáit a hűségben megtarthassa, lassankint mindenét zálogba vetette s katonái közt szétosztotta. Már 1605. január 8-án méltán írhatta Mátyás főhercegnek, hogy a hazának tett szolgálatai őt koldúsbotra juttatták. Mikor ellenségeinek fondorkodásai következtében 1610. december 24-én őt főkapitányi állásából minden ok nélkül elmozdították, követelése a hadikincstárral szemben 548.212 frtra rúgott! Kollonitsnak tragikus életével másutt részletesebben foglalkozunk.

3

3) Ehelyütt csak annyit kell megjegyeznünk, hogy őt az udvar soha ki nem elégítette s ennek folytán felszaporodott adóssá3

3) L. «Léva története a 17. században« c. tanulmányomnak Kollonits Szigfrid báróról szóló fejezetét. 131