Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Pázmány Péter. A Bethlen háboruk

mány aug. 26-án irásban válaszolt a királynak. «Isten legyen nekem irgalmas, kész vagyok inkább életemet és állásomat feláldozni, mint kötelességemet megszegni, hogy elődeim öröksége, a szent királyok alamizsnái, akár kicsinyben, akár nagyban, bármiként megcsonkíttassanak. Nem is illő, hogy a kamara megfosszon a szent királyok adományaitól. S felséged vallásos buzgalmáról fölteszem, hogy az egyházi jövedelmeket inkább gyarapitani, mint megcsonkitani fogja.« Az üggyel a kamara egyelőre elhallgatott. Három évvel utóbb már sokkal szerényebb kívánsággal lépett fel: az érseki malom mellett uj malmot akart építtetni, melyben a véghelyek szükségleteit szolgáló gabonát őröljék Az érsekprimás ezt is elutasította és Eszterházy Pál grófot kérte meg, világosítsa fel a királyt a kívánság jogtalansága felől. «Remélem — írja 1629. jun. 15-én a kamarának — a jó és igazságos császár tiszteletben tartandja jogomat, melyet a törvény a legcsekélyebb nemes embernek is biztosit.

4

8) Mialatt Pázmány az érsekség jogait védelmezte, korántsem feledkezett meg arról, hogy a keresztény hitélet és kultura emelésére áldozatokat is hozzon, alkotásokat is létesítsen. Egyik ilyen alkotása a sz. ferencrendiek érsekújvári kolostora. Előmozdítani óhajtván — irja alapítólevelében — Isten dicsőségét és a kath. vallás terjesztését, úgyszintén indíttatva a különös tisztelet által, mellyel sz. Ferenc iránt viseltetik, akinek ünnepén látott először napvilágot, a sz. ferencrendiek kolostorát alapította Érsekújvárban. A kolostor *

6) Fraknói i. m. II. 443. 102