Haiczl Kálmán: Érsekujvár multjából (Érsekújvár : Winter Zsigmond Fia, 1932)

Pázmány Péter. A Bethlen háboruk

való dicát és taxát szedesse be és a dicatorokkal együtt aug. végére Újvárba küldje be, ahol a kamarák embere és perceptora átveszi és nyugtatja. Amely vármegye az adót be nem szolgáltatja, arrà «szállítjuk a vitézlő népet, hogy az ő deputációjukat ott vetessék meg. Az egy-egy frt contributiót is az Dicával exigáltassa és azt a mi kezünkhöz szolgáltassa, hogy azzal port, glóbiszt, salétromot, melyek nélkül fölötte igen szűkölködnek az végházak, mentül hamarább szerezhessünk és provideálhassunk az végházaknak minden szükséges muníciókkal.«

1

3) Bizony minderre ugyancsak égető szükség volt, mert a veszély közvetlen küszöbön állott. A nádor már szeptember 5-én felhívja a vármegyéket, hogy az utolsó országgyűlés határozata értelmében azonnal insurrectiót hirdessenek és minél jobb hadikészülettel lehet, mi mellénk Érsekújvárhoz éjjel-nappal táborba szállani siessenek.

1

4) Bethlen Gábor hadai Gyarmat felől szeptember havában már Érsekújvár felé közeledtek. A vár parancsnoka Koháry rendületlenül kitartott koronás királya mellett, de maga az őrség követeket küldött Bethlen alvezéreihez Széchy György és Rhédey Ferenchez oly üzenettel, hogy bátran jöhetnek a vár alá. Ugy is történt. Az őrség Koháry Pétert elfogta, tömlöcbe vetette és a várat kardcsapás nélkül átadta. Széchy Koháryt előbb Kassára, majd Erdélybe vitette. Bethlen Gábornak minden igyekezete, hogy őt maga részére megnyerhesse, hiábavaló maradt. Az 1621. évi békekötés adta vissza szabadságát, amikor 1

3) U. o. 74. 1

4) Szerémi 74. 91