Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

97 tii! megvolt. Természetes azonban, hogy amint az országhatárok mostani eltolódása az egyházmegyék régi területi beosztását kánonjogilag is megváltoztatta, éppen úgy ezeknek a határoknak a jövőben esetleg bekövetkező újabb eltolódása szintén meg fogja változtatni." A magyar papság egy része a helyzetet pesszimisztikusan ítélte meg, Azt hitte, most már vége mindennek. Mentsük meg tehát, amit még lehet. A komáromi kat. akció kezdeményezésére emlékiratot szerkesztettek s azt, plébániáról-plébániára járva, közel száz pappal aláíratták. Az emlékiratban az esztergomi egyházmegyének Délszlovenszkóban levő magyarlakta területe részére külön püspökség létesítését kérelmezték. Ennek a mozgalomnak ellensúlyozására s az egyházjogilag helyes álláspont leszögezésére valamit okvetlenül tenni kellett. Másik memorandumot készítettem, amelyben évek óta elfoglalt álláspontunk fenntartása mellett újból a magyar apostoli vikariátus felállítását kérelmezzük. Ezt a memorandumot azután dec. 2-án Érsekújvárban megtartott papi értekezletünkön letárgyaltuk és a papság el is fogadta. Előzőleg természetesen a papságot a jogi helyzetről és a pápai bulla intézkedéseiről kellett tájékoztatnunk, amelyeket a komáromi memorandum szerkesztői teljesen félreértettek. A bullában egyetlen szó sem esik arról» hogy a Szentszék Szlovenszkóban új hierarchiát akar vagy fog felállítani, pedig a memorandum alapját e feltevés alkotja. Még kevésbbé lehet beszélni új egyházmegyék alakításáról a bulla alapján, amelyből ilyesmi a legjobb — vagy inkább a legrosszabb — akarattal sem olvasható ki. A másik jogi tévedés, mely a memorandumban fellelhető, az az állítás, hogy nincs szükség diszmembrációra, ha az új magyar egyházmegye 3