Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

7 hanem a nemzeti egyház részére e kiváltságokat szeretnők elnyerni." „Ez pedig a Rómától való elszakadást jelenti. Róma már sokkal nagyobb viharokat élt át — fejezte be a pápai államtitkár —, ezt is, bár fájdalmasan, el fogja szenvedni." A küldöttség dolgavégezetlenül tért vissza s az érdeklődők azt a választ kapták : ha Csehszlovákiát a prágai Hradzsinból nézzük, igen nagy ; de ha a Vatikánból tekintjük, igen kicsiny. A cseh nemzeti egyház mozgalma azért a kormány támogatásával tovább folyt, de csak csekély eredményt tudott felmutatni. A Szentszék a „csehszlovák egyházat" már 1920. jan. 5-én eretnekségnek nyilvánította s ennek következményeként tekinthető, hogy számuk 1922-ben az egész köztársaságban alig haladta meg a félmilliót. Pedig a csehszlovák állam teljes anyagi és erkölcsi támogatásának örvendett ! Február végén a határokat teljesen elzárták. Márciusban Budapesten kitört a kommunista forradalom s a hatalmat Kun Béla és társai ragadták magukhoz. Majd május végén megindult a támadás a Felvidék ellen. Ettől fogva azután az összeköttetés nemcsak Esztergommal, hanem Nagyszombattal is teljesen megszakadt. Magunkra maradtunk. Arról, hogy e zűrzavaros időkben a magyar papság valahol összejöhessen s a teendőket megbeszélhesse, természetesen szó sem lehetett. Három éven át naplót vezettem, de 1920-ban abbahagytam, mert állandó megfigyelés alatt állottam. Azóta csak odavetett jegyzetekkel dolgoztam, amelyeket könnyebben elrejthettem. A cseh detektívek négy ízben tartottak házkutatást nálam egy év alatt. Mindenemet összeturkálták, még ártatlan névjegyeket is elkoboztak. Végül letartóztattak és 6 hétig a pozsonyi fogházban,