Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

76 ran helytállottak magukért s a bíró ama kérdésére, miért nem tettek a piros és fehér rózsák közé sárgát, röviden azt felelték : „mert az nem szép". A magyar bíró kénytelen volt mindnyájunkat felmenteni. Hogy mi került ezután minősítési táblázatába — nem tudom. Csupán annyit tudtunk meg, hogy az elsőfokú bíróság az ilyen természetű panaszlottakat köteles volt elitélni. Szüllő Géza két püspöknél is közbenjárt ez ügyben, eredménytelenül. A pozsonyi kat. autonóm hitközség válsága ez évben már tetőpontra jutott. Említettem, hogy az apóst, adminisztrátor a hitközség választmányának működését felfüggesztette és helyébe kuratóriumot nevezett ki. Az utóbbi — nem lévén a városi kegyuraságnak és hitközségnek jog szerint választott képviselete — sem a kegyúri jogokat nem gyakorolhatta, sem az iskolafenntartási s egyéb kötelezettségeket nem teljesíthette. Minthogy pedig a csehszlovák kormány a hitközségnek szervezeti alapszabályait 12 év letelte után sem hagyta jóvá, ennek következményekép a kuratóriumot maguk a hatóságok sem ismerik el, a kuratórium tehát sem plébánost nem prezentálhat, sem hitközségi adót ki nem vethet, mert a polgári hatóság be nem hajtja. A kat. tanítók és egyéb egyházi alkalmazottak ennek folytán sem fizetésüket, sem nyugdíjukat meg nem kapják s ők maguk, valamint a szegény özvegyek az éhínség előtt állanak. A kormány és az egyházi hatóság ez eljárása csak arra alkalmas, hogy a pozsonyi róm. kat. iskolák a felekezetien, sőt vallásellenes irányú állami kezekbe kerüljenek. Megmentésükre ugyanis egyházi részről semmi sem történik. A fent felsoroltak ismét anyagot szolgáltattak újabb panaszlevél megszerkesztéséhez, amelyet Szüllő Géza a prágai apostoli nuncius elé terjesztett.