Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

74 3 tagu bizottságot választanának (1 -et esetleg a ker. szoc. párt elnöke nevezne ki) s e bizottságnak lenne feladata, hogy plébániaüresedés alkalmával a világi kegyúrnak egyet vagy esetleg többet a pályázók közül prezentálásra ajánlana ; 5. a bizottságok időnként közös értekezletet tartanának az orsz. pártelnök vezetése alatt, hogy a szükséges teendőket — már az egyöntetűség kedvéért is — megbeszélhessék ; 6. ugyancsak az orsz. elnök lépne érintkezésbe közvetve vagy közvetlenül az érdekelt világi kegyurakkal és felvilágosítaná őket az ügy kényes voltáról és mérhetetlen fontosságáról. Közölné velük az egyházmegyei bizottságok tagjainak neveit, valamint azt is, hogy a bizottságok jelölésében megbízhatnak. Erre a múltban is elég példa volt. Egyes világi kegyurak, akik a papságot nem ismerték, másokat kértek fel ajánlásra. Akadtak egyházi hatóságok, amelyek a világi kegyurakkal szemben odatörekedtek, hogy mondjanak le kegyúri jogaik gyakorlásáról vagy odáig viszik a dolgot, hogy erre kényszerítik őket csak azért, hogy a plébánost ők maguk nevezhessék ki. Erre is vannak példák. A kegyurakat tehát jogaik mibenlétéről fel kell világosítani. A ker. szoc. pártközpont e javaslatot magáévá tette és munkáját ez irányban meg is kezdte. Itt azonban újabb nehézségek támadtak. A kegyurak névjegyzékének összeállítását szinte lehetetlenné tette a földreform. Sok plébánián a kegyuraság kérdése teljesen rendezetlen vagy függőben maradt úgy, hogy a kegyúr kilétének megállapítása lehetetlen volt. Az egyházmegyei schematismusok adataira támaszkodni nem lehetett. Ennélfogva csak azokat tarthattuk számon, akiknek kegyurasága kétségtelen volt. Személyes jellegű akadályok is merültek fel. Az egyházmegyék megbízottjainak egy része a