Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

72 A községi pótadómentesség. A kegyúri plébániák betöltése. Szent István ünnepe. A pozsonyi kat. autonómia válsága és egyebek. Az 1886. évi 22. t.-c. 138. §-a a lelkészeket azon javadalmaiktól, amelyeket kizárólag az illető egyházközségben viselt lelkészi hivataluk után élveznek, a községi pótadó alól felmentette. A csehszlovák törvényhozás az egyenesadók pótlékairól már 1921-ben új törvényt alkotott. A csehszlovák törvényeknek általános ismertetőjele volt a homályos és határozatlan szövegezés, mely tág teret nyitott a különböző magyarázatoknak. Legtöbbje rövidesen novellizálásra is szorult. Az idézett törvény a pótadómentességről hallgat, következésképen azon nem is változtatott. Mindamellett a törvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet az 1886. évi 22. t.-c. 138. §-át hatályon kívül helyezte. A gyakorlat azután különbözőképen alakult ki. Egyes esetekben a lelkészre kivetett községi pótadót maga a vezérpénzügyigazgatóság törültette. Egy alkalommal Pozsonyban tartott értekezleten az előadó pénzügyi tanácsos nyiltan kijelentette, hogy a lelkészeknek községi pótadómentessége fennáll. Végül a vezérpénzügyigazgatóság 1929-ben utasította az adóhivatalokat, hogy a községi pótadók a lelkészekre is kivetendők. Ettől fogva azután minden felebbezést elutasítottak. A pótadómentességről szóló régi magyar törvény a községi pótadó fizetése alól felmentette az állami és törvényhatósági tisztviselőket, a katonatiszteket, a néptanítókat, a kör- és községi jegyzőket is. Csodálatos, hogy az idézett kormányrendeletet e tisztviselőkre ki nem terjesztették, azaz a pótadómentességtől egyoldalulag