Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

30 A püspöki kar érezve a veszedelmet, mely a kat. iskolákat a cseh törvényhozás részéről állandóan fenyegeti, közös pásztorlevéiben fordult a hívekhez, akiket a hitvallásos iskolák védelmére és áldozatkészségre buzdított. Egyben országszerte megindultak az aláírások, melyeket a hívek százezrei intéztek a kormányhoz a hitvallásos iskolák érdekében. S itt sajnálattal meg kell jegyeznem, hogy kat. tanítóink egy része bizonyos terror nyomása alatt az ívek aláírásától tartózkodott. Nálam pl. a kormányhoz intézett feliratot egyetlen egy tanító sem írta alá. Ennek politikai okai voltak. Az állami tanfelügyelők minden erővel arra törekedtek, hogy a tanítóságot a kormánytámogató pártokba, kivált a cseh agrárpártba tereljék, mert csak a kormány jóakaratával biztosítható a tanítóknak állásukhoz mért anyagi ellátása. E cél elérésére a politikai mozgalom mellékhajtásaként felhívást bocsátottak ki a tanítósághoz, hogy a rk. iskolák vagy a rk. tanítók államosítását kívánják. A kat. tanítóság megnyilatkozását, minthogy titokban történt, ellenőrizni nem lehetett. Az a tény azonban, hogy a kat. iskolák érdekében szerkesztett feliratot alá nem írták, amellett tanúskodik, hogy a tanfelügyelőknek, akik az államsegély megvonásának Damokles-kardját lebegtették fölöttük, nyomása sikerrel működött. Mindazonáltal tekintettel arra, hogy az egyházi hatóság az államosítási mozgalom támogatását fegyelmi vétségnek deklarálta, a tanítóság nyíltan tartózkodó álláspontra helyezkedett. A magyar papság a kat. iskolák és általában egyházi jogaink védelmének hathatós szervezése érdekében az apostoli adminisztrátor tudtával és hozzájárulásával az összes rk. iskolaszékek kiküldöttjeinek részvételével megalakította a katolikus nagybizottságot, melynek feladatává