Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

10 hivatkoztam, akinek utasítását fogom bevárni,, röviden azt válaszolta : az uraknak a hercegprímáshoz semmi közük. Teljesen függetlenek vagyunk tőle. Augusztus közepén kaptuk meg a nagyszombati vikárius rendeletét, mely Szent István király ünnepének megtartását eltiltja. E napon sem egyházi beszédet, sem énekes szentmisét tartani nem szabad. A szentmise a köznapon szokásos időben tartandó. Minthogy e rendeletet kétségkívül a politikai hatóságok kezdeményezésére adták ki s annak betartását a csendőrök is ellenőrizték, ki kellett hirdetnünk. Hívő népünk becsületére és a Szent István-kultusz nagyobb dicsőségére megállapítható, hogy katolikus híveink az ünnepet mindig megtartották és e napon a szolgai munkáktól is tartózkodtak. A magyar papság a rendeletet betű szerint betartotta, de legtöbb helyen énekes szentmisét tartott, amiért később is sok zaklatásban és bírságolásban volt része, mint látni fogjuk. A járási főszolgabírák 1921. aug. havában a következő körrendeletet intézték a plébániahivatalokhoz: „A róm. kat. egyházi ügyek kormánytanácsosának rendelete alapján felhívom Plébános Urat, hogy az 1921. augusztus 20-iki Szent István-napnak Slovensko területén való ünneplése tiltva van. Tiltva van bármilyen ünnepélyes misének megtartása és prédikálás. E napon csak közönséges hétköznapi mise tartható. Az ez ellen vétők ellen a rendelet alapján szigorú eljárás fog megindíttatni." Ugyanazon körlevélben, mely Szent István ünnepének megülését eltiltotta, a vikárius figyelmezteti a papságot, hogy a „magyarónság" gyanújának elkerülése végett vegyes nyelvű községekben a templomban és iskolában tartózkodjék a magyar beszédek tartásától és magántársadalmi