Haiczl Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából (Esztergom. [s. n.], 1940)

106 lenni a magyarság behálózására, — nem tudjuk. A meghívottak nagyobb része úgysem lett volna kapható az aktivista politika támogatására. A csehszlovák állam házának teteje ekkor már lángokban állott s annak megmentésére minden kísérlet hiábavalónak bizonyult. Végszó. Krónikás tisztemnek végére értem. Évekkel ezelőtt bold. Vass József miniszter beszélgetés közben azt mondta: „Egy emberöltő a nemzet életében nem számít." De ha ez az emberöltő oly viszonyok közt folyik le, mint amilyeneket mi a húszéves cseh uralom alatt átéltünk, jogosan tarthattunk attól, hogy ha az emberöltő elmultával kerülünk vissza őshazánk keblére, kifosztottan és lenyomorodva kerülünk vissza. Ezért kellett a szentistváni lelket, szellemet, az igaz keresztény magyar érzést sokat szenvedett magyar népünk lelkében állandóan ébren tartanunk. Amikor magyarságunkért küzdöttünk, keresztény hitünkért is küzdöttünk és viszont amikor keresztény hitünk védelmére keltünk, egyszersmind magyarságunkat is védelmeztük. Munkánkban és küzdelmeinkben minden erősségünket Istenbe vetett tántoríthatlan hitünkben és magyar népünk józansága, komolysága s idegen jármot nem tűrő makacs kitartásában találtuk meg. Politikánk helyességét belátta s mellette hűségesen kitartott. Ezért a legteljesebb elismerés illeti meg. Hogy a fentiekben vázolt egyházpolitikai harcokban Szüllő Gézának oroszlánrésze volt, elvitatni nem lehet. A magyar papságnak és híveknek hazatérésünk óta alkalma nem volt arra, hogy iránta való hálájának és köszönetének nyíltan kifejezést adhasson, de a keresztény magyar népnek lelkében Szüllő Géza és a továbbra is a