Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Nyomtatásban megjelent tanulmányai

TCU ÁimeHqek >e£9 AiUAMHiat6>ÉÍU4H&€Ui~ B—

i szanatórium, április. A télen egy kis baj volt a tüdőmmel. Fölmondta a szolgálatot. Nem tudtam, miért. Eleinte azt hittem, hogy csak a mostani divatos ellenzéki, lázongó, bolsevista irányú szellem vezette erre az elhatározására s igy erélyesen léptem fel én is: erőszakkal akartam kényszeríteni a további munkára. Nem sikerült. Ekkor aztán „az okosabb enged" elve alapján felutaztam a pesti klinikára és egy pártatlan biróság elé terjesztettem az ügyet döntés végett. A zsűri tagjai — nem kisebb emberek mint: Herzog dr. és Boros dr. orvosprofesszorok — mindjárt ott a helyszínén, a klinikán megindították a vizsgálatot. Kihallgatták — a szó szoros értelmében ! — a szomszédban dolgozó szakszervezeteket: a szivet, a vesét, a májat stb. És a háromhetes puhatolódzásnak, kihallgatásnak, kivizsgálásnak az lett az eredménye, hogy a zsűri a tüdőmnek adott igazat, kimondván azt, hogy nyolc heti szabadságra, pihenésre van joga és szüksége, sőt köteles vagyok őt erős táplálás mellett hat heti gondos szanatóriumi kezelésben részesíteni. Igy kerültem én ebbe a gyönyörű szanatóriumba, ahol most élek s amelyben azok az apróbb élmények lejátszódtak, amelyekről én most írni akarok. — Kis dolgok ezek, kicsiny események, megható kis jelenetek, apró élmények. Nekem azonban nagyon kedvesek és felejthetetlenek. Azért, mert szeretet és naivság hozta őket létre, ártatlanság és jóság ütközik ki belőlük. Főszereplőik pedig ártatlan kicsiny gyermekek. A gyermek pedig nekem mindennél értékesebb is, mert nagyon szeretem a gyermeket. 60 • •