Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Nyomtatásban megjelent tanulmányai

párra mégis rámutatok: A hájnikova žena-t, A csősz feleségének forditja. Nem egészen szerencsésen. A hájnik nem „csősz", magyarosan „kerülő", vagy erdőkerülő (hivatalos elnevezésekkel erdőőr, erdővéd). Magyar vidékeken csak kerülőnek nevezik. Nem néztem utána a nagy szótárakban, hanem nyelvérzékem úgy diktálja, hogy „csősz" egy minden előképzettség nélküli, egy bizonyos szezonra fölfogadott, egy bizonyos fajta termény, gyümölcs fölött őrködő ember (krumpli-, dinnye-, szőllő-, kukorica stb. csősz). Ellenben a kerülő : állandóan alkalmazott, van bizonyos szakképzettsége és speciálisan az erdőt óvja, gondozza, figyeli, kerüli, járja. Helyesebb lenne tehát ez a cim : A kerülő felesége. Van a fordításban egy két merészebb inverzió — bizonyára a verselés kedvéért („Nem bíbelődtek, hisz nagyon" — 18. lap), egy magyartalan sor (talán tévedésből) : „Lelépik gondosan a hosszát, az emelőt, mit odahozzák, a kunyhó sarkának feszitik" — és itt-ott egy sajtóhiba : örül (örül h. 23. 1.), szédülve (szédülve h. 26. 1.), kiálltja (kiáltja h. 61. 1.), felbe-szerbe hagyja (félbe-szerbe h. 66. 1.), veszetül (veszettül h. 88. 1.), magára vallót (vallott h. 93. 1.), mit mondasz ere (erre h. 95. 1.), villán (villám h. 97. 1.), picinyke türe (füre h. 104. 1.). De ezek nem lényeges dolgok. Csak a II. kiadás kedvéért soroltam fel őket. — Egészben véve nyugodt lélekkel mondhatom, hogy Schöpflin Géza fordítása igazi költői alkotás, mellyel hálára kötelezte a magyar és szlovák irodalmat. Sőt verseléséről elmondhatom, hogy zengzetességében van valami Vörösmarthy csodás művészetéből, képeiben, azok plaszticitásában, erejében Arany költői zsenijéből. Büszke lehet rá. Mutatványul közöljük azt a bájos kis jelenetet, amely a boldog szerelmesek között folyik le. — Ez is eléggé bizonyítja Schöpflin Géza költői ihletét: 58