Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Nyomtatásban megjelent tanulmányai

történeteit. Ilyen vallás-erkölcsi tanításokat foglalnak magukban Bosnyák Zsófia, A keresztútról, A félkezíi koldus, Jézus és a nép stb. Istenfélelem, szülők iránt való szeretet, becsületről szólnak, azt tárgyalják, hogy a vétek kárhozatba von, a jótett meghozza a maga jutalmát, az Istenben hivők nem csalatkoznak. S hány költeménye van a bibliából meritve, hány képnek és hasonlatnak van ott a forrása : Jákob lajtorjája, Horéb csipkebokra, a pusztai tüz és felhőoszlop, Áron veszszeje, Jerikó leomlása, Sámson, Új Simeon, Heródes stb. Nem hiába ismerte, szerette annyira a könyvek könyvét, hol csergedez a lélek itala, nem hiába irta Pogány Karolinának, hogy „Csendes magányban él hü tisztelőd! Lant és biblia, e két szent barát Karján ringatja boldogan magát." Lant és biblia voltak leghűbb társai ; öröm ha érte, felhangolta lantjának idegeit s kétszeresen élvezte az öröm, a boldogság édes érzetét; bánat ha érte, elővette a könyvek könyvét s lelke megenyhült a hit csodás világában. Ez a szent könyv, ez a szent hit volt kísérője legutolsó útján is, ahonnan többé nem volt visszatérés. Oly meghatóan, oly közvetlenül irja meg azt ő maga egyik legszebb versében, melyet halála előtt nejéhez irt ajánlatként az „Olajág" cimü imakönyvhöz. Méltóbban, igazabban nem is fejezhetnők be tanulmányunkat Tompa vallásos költészetéről, mint e költemény két utolsó versszakával, melyben benne van Tompa egész hite, életfelfogása, vallás-erkölcsi világnézete : „Ha úgy tetszik, hogy minden elveszett, S már a reménnyel is ha felhagyánk, Van még, ki hozzánk nyájasan beszél : A vallás, e mi édes jó anyánk. — Hiván, ki fáradt s megterhelve van, 51