Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Emlékezések

Fáj a szivem, mikor ezt mondom, mert oly szörnyű ezt a szót kiejteni : „utoljára". Sokat vesztettünk Veled, nagyon sokat! Elvesztettük osztályfőnökünket, tanárunkat. Igazságos szerető vezérünk, lelkiismeretes, kiváló tanitónk voltál... Lelked ott áll a legfőbb biró Ítélőszéke előtt, aki legjobban ismeri érdemeidet. Nekünk a Rád való édes emlékezés marad, melyet szivünkből soha senki ki nem téphet. Állandóan fogunk Érted imádkozni, drága tanárunk. Isten Veled ! Dl. Ü'Aeq&al Stanldav ko II. gimn. igazgató gyászbeszédéből „Dr. Wallentínyi Samu pedagógus-müvész volt. Kollégiumunknak disze volt; olyan férfiú, aki hozzájárult jóhirnevének öregbítéséhez. Bennünk mindörökre ez a kép marad meg róla : férfi, aki lelkesedett tárgyaiért, melyeket tanított; tanár, aki iskolai kötelességei iránt finom érzéket tanusitott ; forró szeretetet hivatása és a rábízott fiatal lelkek iránt; pedagógus, aki az oktatói tevékenységet nem tudta elválasztani a nevelőitől, a tanári tevékenységet az atyaitól. Bár sok csapás érte, bár testi erőit betegség ásta alá, megfeledkezett mindenről, de az iskoláról nem feledkezhetett meg. A legutóbbi időben, mikor már járni sem tudott, kocsin járt az iskolába. Mintha itt is be akarná tartani hivatalosan előirt 30 éves iskolai kötelezettségét. Most 30 éves működés után távozik nyugalomra; sajnos örök nyugalomra. És mi kollegák 22