Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Emlékezések

íľxma* M*! Tanár űr, tudod, megszoktalak lesni, Ha ablakom alatt visz el a sétád, De megvallom, Te sokkal gyorsabb voltál, Mikor még fürgén lelépted a métát. Én szivedet is látom gyorsan verni, Ha gondolatban jársz a Pantheonba: Ó hogy tudtál Te Madáchról beszélni, Szent extázisban, lázban, szinte gyónva. A költőket Te úgy mutattad nékünk, Hogy előttünk állt lelkük és a testük, Tanár úr, tudod, a Te szép órádon A csengetést mi bizony sose lestük, És Tompa Mihály! legrégibb szerelmed: Álmodba, tudom, sokszor kisért, mint a Már meglett komoly ember emlékében A messzi múltból visszalengő hinta. És Petőfiről oly rég magyaráztál, Tán erre gondolsz, ha sétádon állasz És nem egy kérdés lóg a levegőben És nem tudom, de késik rá a válasz. Csak azt tudom, hogy lassúbb lett a lépted S egy sóhajjal lett halkabb suttogásod, Most bányász vagy és hűséges botoddal Te magad mindig csak előre ásod. Hogy gyakran meg kell állnod — megszokhattad, Örök titkára a Széchenyi-körnek, Még emlékszem : sok hires Jelentésed Nem egy szavára sűrű tapssal törnek. Hát most se bántson, hogyha meg kell állni. Ha fáj is szived, Tanár úr, az semmi, Csak gondolj ránk : egy sereg tanítványra S meglásd, Tanár úr, tovább fogsz Te menni!... Sebesi Ernő. 20