Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Kéziratban megmaradt írásai

világát, szive dobogását ; költeményeikben művészi tökéletességgel, megkristályosodva találjuk azt, amit az a kor érzett. A két géniuszt nemes és őszinte barátság fűzte össze. Mintha érezték volna, hogy ugyanazokért a fenséges eszmékért küzdenek. Igen szépen irja róluk Gyulai Pál, hogy „bár a sors oly korán elválasztotta őket egymástól, a magyar nemzet emlékezete örökre összefűzi költői alakjokat, mint egy kor ikerszülötteit, egymás kiegészítőit. Arany mint férfiú lépett a költői pályára, Petőfi költői munkássága a férfiúi kor küszöbén szakadt meg. Arany ifjúságát a Petőfié pótolja, a Petőfi férfikorát az Aranyé. A magyar ifjú ajkán mindig hangzani fognak Petőfi szerelmi és szabadság dalai, a férfiú Aranyból fogja meríteni az élet küzdelmeinek eszméit, érzéseit, fájdalmát és vigaszát. Petőfi költészetéből századokra kihangzik a kardok csattogása, a trombita hangja, az ágyúdörej, a diadal mámora. Arany költészetében a késő unokák is érezni fogják a hazafi könnyét, gyászát, bilincsét. És mindkettő rajzaiban örökre fennmaradnak a magyar faj szellemi törekvései, nemzeti vágyai, jellemző sajátságai, hogy az ujabb nemzedéket mintegy megóvják az elfajulástól." BIBLlOi IECA HUNG ARICA S»

t**"' - Somorj a - § * i-" " 159