Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Kéziratban megmaradt írásai

ha a magyar oly féltékenyen szereti azt, ami oly sokszor forgott veszélyben: a nemzeti voltát, függetlenségét. Ezért az eszméért sok vért ontottak ősei, ezért harcolt, küzdött az ő kora is. S igy nem csoda, hogy Arany müveiben csupa küzdelmet dolgoz fel : a magyarság küzdelmét az idegennel. Toldiban az ifjú Miklós küzdelmét a cseh Mikolával, Toldi szerelmében a magyarság harcát a prágaiak, nápolyiak ellen, Toldi Estéjében az öreg Toldi párviadalát az olasszal. Török Bálintban, Szondiban a magyar hősiességet a törökkel szemben, a Nagyidai cigányokban a magyar nemzet elkeseredett harcát az osztrák ellen. Ezt az erős nemzeti érzést és történeti érzéket ápolta, fejlesztette Szalonta népe is, melynél sok volt a hagyományos szokás és régies színezet, határában több történelmi emlék. Arany fejlődő lelke magába olvasztott minden történelmi emléket, hagyományos szokást s a népmesék és mondák hősei, a régi énekek és népdalok dallamai, a népélet tarka jelenetei s mindazok a tipikus vonások, melyek a magyar fajt jellemzik, élénken maradtak meg emlékében. E benyomások megelevenedtek a müveiben és ezek teszik költészetét nemzetivé. Arany költészetében megtestesül mindaz, ami a magyar faj szellemét és természetét állandóan jellemzi. Müveiben mindig arra törekszik, hogy a nemzeti egyéniséget minél hivebben kiemelje, fölmutassa. Az ő költeményei olvasásakor a magyar föld szépségei tűnnek fel szemünk előtt, tipikus magyar emberekkel beszélünk. Ki más az Arany Eteléje a maga nyíltságával, egyszerű hősiességével és tiszta szenvedélyességével, mint puszták fiai vezéri, királyi trónon. S vájjon Etellak rajzánál nem látjuk-e magunk előtt a mai magyar alföldi várost ; Etele lakomái, vadászatai nem magyar lakomák és vadászatok-e? Toldi Miklósban nincsenek-e meg mindazok a vonások, amelyek magyar nemzetiek? Avagy az a mező, a mezei 154