Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Kéziratban megmaradt írásai

kolta), minden költő érdeklődni kezdett a csárdák, a bojtárok és a vándorszínészek iránt. E Petőfi utánzókhoz tartozik Lisznyai Damó Kálmán, Szelestey László, Spetykó Gáspár, Székely József, Zalár József, Tóth Endre stb. így tehát a kisebb tehetségek egyenesen utánzóivá lettek Petőfinek, a nagyobbak követőivé, de a legnagyobbak sem menekültek hatása alól, megtaláljuk ezt Aranyban, Tompában, Gyulaiban, Lévayban is. E befolyás nélkül Petőfi szellemének, szellemi erejének az ismerete és fölvétele nélkül, nem érthetnők meg igazán ennek a költészetnek sem tárgyait, sem hangját, sem nyelvét. Petőfi lángelméjének, mint egy alkotó, termékenyítő, módosító erőnek a nyoma ott van e kor költészetének minden kicsiny és nagy énekesében, Írójában. Látni tehát ebből is az irodalmi hagyományok, a nagy költök egyéniségének a hatását egyes korok költészetére. Hátra volna még szólani az egyes irók, költők egyéniségéről is, ha részletesen és behatóan akarjuk ismerni az ötvenes évek költészetét. Mert hiszen az ötvenes évek költői igaz ugyan, hogy mind beletartoznak abba a körbe, melyet ez időszak költészete számára megvontunk, de az általános vonásoknak a feltüntetése mellett mindegyikük mutat fel még sok nevezetes, sajátságos vonást, amelyek az illető költő pályájából, szóval egyéniségéből magyarázhatók csak meg. így, hogy Tompa költészetét megismerjük, ismernünk kell az erkölcsinek, a tisztának, a fenköltnek azt a nemes kultuszát, amit az ő egész költészetében találunk, azután a természeti képekhez való szenvedélyes, misztikus vonzódását, ezeknek a képeknek változó gazdagságát, azt a tanító hajlamot, ami költészetét jellemzi. Ismernünk kell a reflekszió mélységét, a nyelv ódonságának és népiességének összeolvadó báját, a komponáló tehet144