Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Irodalmi hagyatéka. Kéziratban megmaradt írásai

pansofistikus iskola kiépitése csak terv maradt és Comenius négy évi sárospataki tartózkodása után visszatért Lissába. Közben az eperjesi kollégiumba is meghívták, de ide nem került. 1656-ban egy felkelő lengyel sereg a svéd-barát Lissât körülvette, megostromolta és teljesen feldúlta. Comeniusnak minden vagyona, irása, könyvei mind odavesztek. Alig tudta életét is megmenteni. Hontalanul bolyongott a nagy ember, aki nem bántott soha senkit, aki az emberiség boldogitásán, javításán dolgozott, fáradozott. Hosszas bujdosás után Amsterdamban telepedett le. A nagy kultúrvárosban Comenius igen jól érezte magát. Megbecsülték, tisztelték őt. Visszanyerte munkakedvét, összeszedte értekezéseit, tanulmányait és ki is adta „Opera Didactica Omnia" cimen 1657-ben. Élete utolsó percéig irt, dolgozott, hirdette a hit és tudás erejét, az egyetemes emberi művelődés szükségességét és utolsó munkáinak egyikében azt irja: „Emberek! ne gyűlölködjetek, szeressétek egymást, mert egyek vagytok a Jézus Krisztusban, egy Atyától származtok, aki mindnyájatokra egyformán árasztja szeretetét: s ez a jóságos Isten!" 1670 november 15-én lehelte ki nemes lelkét. Comenius sírkövén ez a felirat áll : „Itt nyugszik a nagy teológus, filozófus és didaktikus." Mint már emiitettem, nem célom róla mint teológusról, mint filozófusról megemlékezni. A pedagógiáról is csak annyit mondok, amennyit ti is, Kedves Ifjúság meg fogtok érteni. Szálljunk vissza képzeletben 250 évvel. A neveléstudománnyal rendszeresen nem foglalkozott senki. Comenius az első, aki a pedagógiát igazi tudománnyá tette, aki az ő szépséges, nemes lelkét erre a munkásságra irányította, aki rendszerbe foglalta gondolatait, nézeteit a nevelés módjára, fokára és eszközeire nézve. Elméleti rendszerénél ránk az utódokra nézve sokkal fontosabbak azok a gyakorlati elvek, tanácsok, amelyek 122