Sebesi Ernő (sajtó alé rend.): Dr. Wallentínyi Samu emlékezete (Eperjes. Minerva, 1933)

Emlékezések

mine év alatt például szolgáló harmonikus együttműködés folyt, abban neki is nagy része volt. De munkássága nem szorítkozott csak az iskolára. Élete végéig képezte magát, mint azt nagyszámú felolvasása, hirlapi cikkei mutatják. Sokat és sokfelé dolgozott s nagy elfoglaltsága mellett is mindenkor, minden ügyben szívesen rendelkezésére bocsátotta erejét egyházának. Öntudatos és áldozatkész „evangélikus" volt, pedig soha sem irányította őt felekezeti szempont. Nagy szerepet vitt Eperjes társadalmi és kulturális mozgalmaiban is s mindenütt ő volt az összekötő kapocs, a nemes munkára gerjesztő kovász. Különösen fontos az Eperjesi Széchenyi-körben kifejtett munkássága. Azt mindenki tudja, hogy ez a Kultúregyesület vezető szerepet vitt a régi Magyarország kulturegyesületei között s hogy munkássága ugy extenzitás, mint intenzitás tekintetében olyannyira nagyhatású volt, abban Berzeviczy Albert és Horváth Ödön mellett Wallentínyi Samunak is nagy érdeme volt. Voltak gondolatai, eszméi s nem nyugodott, mig azokat valóra nem váltotta, bármily munkájába, harcába került is. — Csodálatos volt munkabírása, mindenre kiterjedő figyelme és gondossága. Nagyszerűen tudott bánni az emberekkel, mindenkinek a szive megnyilt előtte, mert csak ugy áradt belőle a szeretet és jóakarat. A legcsökönyösebb hitetleneket is hivőkké tudta tenni, az ő optimizmusának senki sem tudott ellentállni. Pedig életében sokat szenvedett, sokat küzködött, de a szenvedésből és küzdelemből mindig megerősödött lélekkel emelkedett fel. Sok szenvedése mellett nagy örömei is voltak. Szeretettel teljes lelkének jól esett az a ragaszkodás, mellyel tanítványai hozzá kapcsolódtak, mellyel barátai körülvették, az a tisztelet, melyet a társadalom széles körben mutatott. Férfi volt a sors minden változása 13