Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])
94 lanná vált. Napról-napra mindjobban kiütköztek rajta a letagadhatatlan szemita vonások. Nyomozni kezdett. Kiderült, hogy felesége hamis keresztlevéllel operált, letagadott az életéből tíz évet, vallását evangélikusra hamisította. Megtudta, hojgy a »budapesti úrilány« már megismerkedésük alkalmával elvált asszony volt. Egy soproni zsidó ügynök elvált felesége. A »kishúga«, akit az alezredeshez férjhez adott, az asszony első házasságából származott. Ezzel a lányával iratta pesti leveleit. Feleségének fia sohasem született. A házasság kiforszírozásához szükséges kisgyereket úgy vette pénzért egy angyalföldi bábasszonytól. A gyerek természetes apja hírhedt pesti betörő, anyja pedig városligeti hintáslány volt. A becsempészett gyerek áldás helyett átkot hozott a családba. A megesett hintásleány lés a betörő fia minden próbálkozás dacára természetes atyjának foglalkozását követte. Nem lehetett belőle rendes embert nevelni. Most már azt is megértette, hogy az alig párhónaposnak mondott csecsemő miért futkoshatott húsz évvel azelőtt ott Szarajevóban. Idősebb gyereket szerzett be a »pesti úrileány«, akit már nem kellett szoptatni. Ezeknek az adatoknak a beszerzése rengeteg időt és pénzt vett igénybe. A napirenden lévő családi botrányok, feleségének szívós védekezése teljesen felőrölték az időközben őrnagygyá előléptetett tüzértiszt idegeit. Nyugdíjaztatta magát és minden idejét elrontott élete megjavítására fordította. Bűnvádi feljelentést tett felesége ellen. Beadta a valópert és a becsempészett gyerek törvénytelenítését szorgalmazta. A perek évekig húzódtak. A zsidóasszony idegszanatóriumba menekült. A lipótvári fegyenc pedig, rendkívüli szívóssággal ragaszkodott »őrnagy« papájához. A házasságot az asszony hibájából végre felbontották, de a fiú törvénytelenítése nagy akadályokba ütközött. A gyerek szüleit nem lehetett a pesti bíróságokhoz megidéztetni. Az angyalföldi bába és a szarajevói pópa időközben meghaltak. A meghasonlott katonatiszt minden bizalma a nálunk kihallgatott B. alezredes feleségének vallomásában volt. Kassáról lejött Komáromba és könyörgött a tanúnak. B. alezredes felesége nagy lelki tusa után beismerte, hogy ő írta gyerekkoráiban, a néki felmutatott leveleket. Az édesanyja diktálta neki. Beismerte, hogy úgy ő, mint édesanyja zsidó származásúak. Amikor kérdeztem a tanutói, hogy a levelek megírása idején nem tapasztalta-e, hogy édesanyja beteg volt és később gyereket szül;t, a tanu nem akart válaszolni. Hol vették a gyereket? Erre a kérdésre az alezredesné hisztériás rohamot kapott és mint egy fúria, a tárgyalóteremben fel és alá futkoz va ordítani kezdett: »Nem mondok semmitl Nem juttatom börtönbe az anyámat!« — és megtagadott minden további felvilágosítást.
