Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

87 — Mit kerestem volna én a zsidótemplomban? Nem vagyok zsidó — válaszoltam ártatlanul. — De oda volt beosztva! A törvényszéki elnök csinálja a be­osztást. Ott tegyen panaszt. — Felvett egy jegyzőkönyvet és fel­terjesztette a pozsonyi felsőbíróság elnökéhez. Azt hittem, hogy a tábla elnökének több esze lesz. Tévedtem. A tábla elnökétől hivatalos úton kapok egy leiratot, hogy a fe­gyelmi eljárás kilátásba helyezésével nevezzem meg tanúimat, hogy az állami ünnepségeken résztvettem. A zsinagógáról már nem volt szó. Ezt a vezető járásbíró előtt beismertem. A temp­lombajárás elmulasztása úgylátszik nem volt bűn. Nyilatkozatom, becsületszavam nem volt elég. A tábla elnöke újból leírt, melyben energikus hangon felszólított, hogy tanúimat nevezzem meg. Azt hitte, azért bújok a becsületszó mögé, mert nincsenek tanúim. Gyönyörű kollegialitás. Nagy és lélekemelő bizalom. Másodszori válaszomban közöltem a tábla elnökével, hogy tanúimat csak abban az esetben jelölöm meg, ha megne­vezik a feljelentőt. Tiltakoztam az alaptalan vádaskodás miatt és leszögeztem, hogy az igazságügyminiszternél keresek orvos­lást, ha ezért az alaptalan hajszáért elégtételt nem kapok. Szen­tül meg voltam győződve, hogy az ügyet lezártuk. A feljelentőt nem nevezték meg. Megindították a diszciplináris eljárást. A nyomozás megejlé­sével a vezetőjárásbírót bízták meg. Azt hitték, hogy a kezük­ben vagyok, de ők is tévedtek. Az ismeretlen feljelentő ellen megtettem a bűnvádi feljelentést. Megneveztem tanúimat, akik­kel találkoztam az ünnepélyen. Elfogultsági kifogást emeltem a vezető járásbír ó ellen, agent provokatőrnek neveztem a feljelen­tőt és ezt mind egy mondatban a vezető járásbíró nevével, vála­szom bezártam a következő német idézettel: »Der grösster Lump iin ganzen Land Ist und bleibt der Denunziant.« Hónapok múlva a táblatitkár mesélte egy pozsonyi »heuriger­ben«, hogy az elnök egész nap ide-oda futkosott a Goethe idézettel. Az akta elintézetlenül hónapokig feküdt az asztalán. Az ismeret­len feljelentőt hivatalosan nem árulták el, mert a spiclirendszer, az alaptalan besúgás felsőbb állami érdek volt. Bűnvádi felje­lentésem az ismeretlen feljelentő ellen kinyomozatlanul ugyan­csak az irattárba került. 6. A veze lőj árásbíró prototípusa volt azoknak a türelmetlen szlovákoknak, akik sokkal rosszabbak voltak, mint a csehek. Eredetileg ügyvédbojtár volt, de nem bírta letenni a szigorlato­kat és a bírósághoz menekült. A bíróságnál nem kellett dokto­rátus. Ez a félbemaradt jogász mindent gyűlölt, ami magyar. Nyit­rán nem tudták használni, elküldték Komáromba. Itt a politikai

Next

/
Thumbnails
Contents