Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

81 kok. Egy komáromi fiú és én. Legalább hat ember helyett dolgoztunk. Szerettem a szabad életet, de az beletört igájába. Megmaradtam a bírói pályán, holott nap-nap után jobban és jobban tapasztaltam ennek a foglalkozásnak árnyoldalait és tudtam, hogy egyre inkább süllyedek a »cifra nyomorúságba-. A bíró tulajdonképpen a mindenkori rendszer kulija és az is marad egész életén keresztül, akármilyen tehetséges, bármenynyit dolgozik. A cseh impérium alatt a szolgákból lett végrehajtók többet kerestek, mint a vezető-járásbírák. Saját autójukon jártak, úgyhogy ha egy aktatáskás ember egy faluban kiszállt az autóból, azt végrehajtónak nézték. A paraszt az aktatáskás és nadrágos ember fogalmát önkéntelenül asszociálta a végrehajtó fogalmával. Velem is megtörtént, hogy helyszíni tárgyaláson végrehajtónak néztek. A házatetejét javító gazdaember, amint meglátott, énekelni kezdte, hogy »Végrehajtó jár a mi utcánkban«, de az is megtörtént egy másik helyen, hogy a kutyáit uszította rám. Mikor megtudta, hogy nem foglalni jöttem, zavartan mentegetődzött: »Már megbocsát a tekintetes úr, azt hittem, hogy a végrehajtó gvütt«. A bíró végeredményben improduktív munkát végez. Soha nem látja munkája eredményét. A mérnök, ha bérpalotákat épít vagy hatalmas vashidakat konstruál, még évek múlva is büszkén megtekintheti azokat. A szobrász, a festő az örökkévalóságnak dolgozik. Az orvos, ha betegét meggyógyította, azt képzelheti: hogy egy életet mentett meg. Hálás betegéi a busás orvosi honoráriumon kívül ajándékokkal, virágokkal lepik meg. A tanár generációkat nevel fel és hálás tanítványai még évek hosszú sora után is szeretettel emlegetik és felkeresik. De ki jön a bíróhoz? Talán a fegyenc, akit elítélt?! Az iparosember belső örömet érez, ha jó munkát produkálhat. A kereskedő fontos és nélkülözhetetlen tényezőnek tartja magát, hogy az egyik polcról a másikra rakhatja áruit, hogy közvetíthet vevő és eladó között. A paraszt gőgösen hirdetheti, hogy akié a föld., azé a hatalom. De minek folytassam?! A bíró a társadalmi rétegek közötti félreértésekből, súrlódásokból él. Normális viszonyok között még tűrhető lenne a helyzete, de most, mikor az egész világ agonizál, nehéz gyógyítani, nehéz a réseket tömni. Bárhogy Ítélnek, az egyik fél megharagszik, az is előfordul, hogy mind a kettő. Pedig mindkét félnek igazat adni nem lehet. Ha az ügyvéd elveszíti a pert, bebeszéli áldozatának, hogy a bíró nem ismeri a jogot, de majd így meg úgy megmutatja!... Fellebbez. Ha ott is elveszti — a tanuk hamisan vallottak. Nem lehetett semmit sem csinálni. Az egyszerű ember, ha bíróságra jön, többnyire ellenséget lát a bíróban és azt hiszi, hogy a bírót az ellenfél lefizette. Az 5