Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

74 nadporucsik kiprovokálta azt, hogy fegyverrel a kezemben védekezzem, Docskal és Poszt rabok pedig arról tanúskodtak, hogy Theresienstadtban elmeséltem nekik, miért kerültem a várbörtönbe és a mese végén azt mondottam, hogy nagyon bánom, hogy Mlady nadporucsikot nem csaptam fejbe, akkor sem kaptam volna nagyobb büntetést, és hogyha a nadporucsik még egyszer hozzám nyúlt volna, egész biztos, hogy leütöm. Nem számítva, hogy ez az állítólagos beszélgetés egész más formában történt, a büntetés elszenvedése közben történt beszélgetést bizonyítékul ellenem felhasználni a legnagyobb lelkiismeretlenség. Erre is csak a cseh szoldateszka volt képes. Ugyanez vonatkozik az ítélet azon kitételére "is, hogy én tudatában voltam annak, hogy bűncselekményt követtem el, mivel a kegyelmi kérvényemben és a feltételes szabadlábra való helyezésem iránt beadott kérelmemben azt írtam, hogy sajnálom azt, amit elkövettem. Próbáltam volna mást írni!... Ezekből az erőltetett érvekből a bíróság bebizonvítottnak látta, hogy támadólag léptem fel Mlady nadporucsik ellen és elkövettem a nekem inkriminált bűncselekményt. A bíróság súlyosbító körülménynek vette a fegyelmi sértés súlyos voltát. Emiiítő körülménynek vette, hogy a bűncselekményt hirtelen meggondolatlanságban követtem el és hogy az a rosszul használt vezényszó és Mlady főhadnagy szabálytalan viselkedése miatt jött létre, továbbá, hogy bíróságon még büntetve nem voltam. Az enyhítő körülmények súlyát és számát tekintve a bíróság a katonai büntető perrendtartás 309. §-ának 1. szakaszát használta és a golyó általi halálbüntetést börtönbüntetésre változtatta és a törvényben előírt öt évi börtönbüntetést is alacsonyabbra változtatta. Pont annyit kaptam, amennyit már leültem. Többet nem adhattak, mivel már nem voltam katona és a hadbíróság nem volt illetékes velem szemben. 20. Az olmützi ítélet jogerőre emelkedett. Ügyvédem beadta ugyata az ítélet ellen a semmiségi panaszt, de azt a legfelső katonai bíróság Prágában visszautasította. Kénytelen voltam újra kegyelmi kérvényekkel próbálkozni. Az első kegyelmi kérvényt édesanyám adta be még abban az időben, amikor Theresienstadtban sínylődtem. Szabó S. Zsigmond papköltő fogalmazta és dr. Valló gimnáziumi igazgató fordította szlovákra. A gyönyörű költői stílusban megírt, bibliai hasonlatokban bővelkedő kérvényt azonban a csehszlovák hadügyminisztériumi véleményezés után elutasították. , Most, hogy a perújítás nem sikerült, újból megpróbálkoztam a kegyelmi kérvénnyel, bár tudtam, hogy, nincsenek nagy esélyeim. A sajtókampány óta még jobban haragudtak rám. Az egyik