Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])
16 véres martiriumon, hanem mélységesen fel is háborodunk, mert úgy érezzük, hogy Cseh Bélával véres igazságtalanság történt. Hiszen előre tudjuk az ellenvetéseket, hogy a katonaság nem kisdedóvó, nem humanitárius intézmény, hanem a kötelességteljesítésnek és a fegyelemnek keserves iskolája. A bírák pedig ott a magas emelvényen szigorú törvények alapján ítélnek és a szolgálati szabályzat rendelkezéseihez tartják magukat. Cseh Béla tragédiája nem egyedülálló jelenség. Nemrégiben egy szlovenszkói nagy garnizon tisztiiskolájában fordult elő hasonló eset. Egy intelligens német ügyvédet a katonai gyakorlótéren az egyik tisztje a leggorombább módon inzultált, amire az ideges természetű fiatalember letépte magáról vállszalagját. A tárgyaláson arra hivatkozott, hogy tettét beszámíthatatlan állapotban követte el. Tizenöt percnyi tanácskozás után megvolt a szentencia: háromévi Divisionsarest. Ennek a fiatalembernek a jövőjét is tönkretette a szigorú ítélet. Pedig egy kissé perrendszerűbb eljárás s a fiatalember előéletének kellő tanulmányozása esetleg döntő súllyal eshettek volna mérlegbe az ítélet meghozatalánál. Tagadhatatlan, hogy a sovinizmus szelleme katonai téren még nagyban érvényesül és a katonaélet nehézségeit ez a szellem ezerszeresre fokozza. A katonai fegyelem felfogása is különféle lehet, más dolog a drill és ismét más a demokratikus fegyelem, amelynek alapja éppen az emberi méltóság megbecsülése és az igazságosság elvének érvényesítése. A magyar katona megérdemli, hogy nemzetisége miatt soha ne essék bántódása és éppen úgy bánjanak vele, mint cseh nyelven beszélő katonatársával. Az egyenruha uniformizál, tehát egyenlő elbánásban kell részesíteni azokat, akik a köztársaság egyenruháját magukra öltötték és állampolgársági kötelességüket lelkiismeretesen teljesítik.« *
