Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

68 használok-e, valóságos kilíncsiszonyom volt. A kilincsiszonyomat alkohollal gyógyítgattam. Egy-két stamperli szilva- vagy barack feltétlenül szükséges volt, hogy akvizíciós utamra elinduljak. Gyáva lettem és az alkoholban kerestem a kurázsit. Az akvirált hirdetések mennyisége és az elfogyasztott stamperlik száma azonban fordított arányban állott. Ha pénzem volt, előfordult, hogy egész nap kisvárosi kávéházakban, vagy vasúti vendéglőkben lógtam és nem bírtam magam rászánni az akvirálásra. Inkább hirdetések nélkül tértem vissza Pozsonyba. Minden hirdetési ügynök egyúttal álhírlapíró. Bejáratos úgy a kiadóhivatalba mint a szerkesztőségbe. Ha egy jó tippet vagy egy szenzációs riportanyagot tud, azt közölni illik a főszerkesztővel. Ezért is leesik pár korona. Az akvizitőr képviseli kifelé a lapot és többen ismerik, mint a főszerkesztőt. Az akvizitőrők közvetlen főnöke a kiadóhivatali igazgató. A szerkesztőket a kiadóhivatali főnök fizeti. Ha az akvizitőrők nem hoztak pénzt a lapnak, akkor nem volt fizetés. A szerkesztők, az akvizitőrők, a nyomdászok és a lap többi alkalmazottjai egy családot képeztek és mivel a lap éjszaka hagyta el a nyomdát, éjszakai életet éltek. A szerkesztőségekben és a kávéházakban jiagyon sok defektet kapott emberrel ismerkedtem meg, akik az újságból éltek. Megszerettem őket, talán azért, mert én is defekttel kezdtem az életemet. Ebben az időben nálam is a kávéházak és a kiskocsmák pótolták a családot és az ott található felírónők és pincérlányok a feleséget. Az egyik például összevásárolt kilószámra versesköteteket és regényeket és mint a könyvek szerzője járta a vidéket Pozsonytól Kőrösmezőig. Volt Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Mécs László, Vozári Dezső, Győri Dezső^ Darvas János, aszerint, hogy kiniék a (könyveivel házalt. Mint a szerző, a legnagyobb készséggel dedikálta a könyveket és udvariasan elhárította magától a költőknek kijáró ünneplést. Időnként egy-egy irodalmi hiszterika kíséretében megjelent Pozsonyban és élte a világát, míg pénze tartott. Elegáns ember volt a magyar írók és költők személyi plagizátora, nagy hajjal, enervált, földöntúli tekintettel. Elhitték róla, hogy költő. A női mosolyokat és bájakat rendszerint ő aratta le az igazi írók és költők helyett. Kőrútjain néha kellemetlenségei is voltak. Egy érsekújvárkörnyéki nemesi kúrián Ozorai könyvét kínálgatta, a »Kuruc ősöket«. Természetesen Ozorainak mutatkozott be. A megboldogult Ozorai nagybátyja volt a vidéki földbirtokosnak. Mire a földbirtokos a csendőrségre telefonált, álozoraink kis Oppel kocsiján eltűnt a faluból. > Kassán mint Darvas János terjesztette verseskötetét. A kitűnő költő, ebben az időbeni a P. M. H. szerkesztője, ugyancsak Kassán tartózkodott és egy könyvkereskedésben találkozott az ál-Darvassal. Nagy volt a megrökönyödés mind a kettőjük részéről. Darvas futni engedte a szimpatikus szélhámost, csupán a P. M. H.-ban figurázta ki.