Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])
16 volt: negyven fillér naponta. Ezt be lehetett váltani egy sajka feketekávéra. Lábtörlőket én is csináltam pár napig, de a portól és a bűztől rosszul lettem. Aki műhelyben dolgozott, az elesett a délelőtti s a délutáni sétától s ezek hiányát mihamar megérezte. A műhelyből csakhamar átkapcsolódtam a külső munkákhoz. Egész nap szabad levegőn voltam. A nyár folyamán kétszer vagy háromszor künn voltam a rabkülönítménnyel a cséplésnél. Ehhez a munkához nem értettem, de azért pelyvát tolni nem volt nehéz. Kőműveseknél a maltert kevertem, meszet oltottam, téglákat adogattam. Ig3 Tekeztem magam hasznossá tenni. Amikor bevezették a fegyházba a villanyt, segítettem szerelni. Törtem a falat, elhelyeztem a Bergmann-csöveket, húztam a drótot reggeltől estig, amíg a szerelési munka tartott. Ehhez az öszszes rabok között talán én értettem a legtöbbet. Ebben az időben már úgy ahogy tudtam csehül, talán bejuthattam volna az irodába vagy a könyvkötőkhöz, de nekem jobban tetszett a külső munka. A mozgás, a napfény és a friss levegő. Az utolsó évben már csak aludni jártam a kazamatába. Egész nap, kora reggeltől késő estig kint ténferegtem. Jó és kifizetődő munka volt többek között az állatokat etetni vagy a kertészeknél dolgozni. Itt mindig leesett valami. Kis csibe, nyúl, káposzta, kalarábé, paradicsom, hagyma stb. Kályhánk volt, tüzelőt szereztünk és ezekből a mentett dolgokból vacsorát főztünk magunknak. Ugy segítettünk magunkon, ahogyan tudtunk. Rabságom utolsó n3*arát már raktárnoki minőségben töltöttem. A feg3 Tház villan3 Tvilágítással való ellátása után a cellákban és a közös termekben kicserélték a padlózatot. Nagy és kiadós munka volt. Hozták a jó tüzelőt, amiben oly nag3 T hián3 rt szenvedtünk. N3 rersan3 Tagunk volt, de nem volt mivel főznünk. Rám bízták az an3 Tagraktárt: kut3 Tára a szalonnát. Minden feg3 rházban cserekereskedelem fotyik. Nem ismertük a pénzt, akárcsak az ókorban. Pénzünket a parancsnokság kezelte és havi 32 csehkoronát engedétyezett a bevásárlásokra. Szenet és fát csak télen faszoltunk. N3'áron a "fának nag3 T ázsiója volt. Bevásárolni nem lehetett, csak élelmiszereket és trafikot. A deszkadarabokkal hatalmas üzleteket boiwolítottam le: életem legjobb üzleteit. Egy darab deszkáért fél kiló zsírt vag3 r eg3 T doboz cigarettát kaptam. Fára mindenkinek szüksége volt, hog3 r vacsorát főzhessen; nekem pedig volt egész raktárra való. Ez a raktárnoki állás volt a legjobb »svindli« az összes úg3Tievezett »feg3'encállások« között. Felettesem eg3 T német nemzetiségű őrmester volt. Ismert már a tisztiiskolából. Szabad kezet adott mindenben, rám bízta a raktárnoki kön3 rvet és én csináltam az inventárt is az egész várbörtön területén. Az új deszkákkal és lécekkel nem svindlizhettem, mert ezeket ming3 Tárt beépítették, de az ócska deszkákkal annál inkább. Néhárw hónap alatt az összes elégethető dolgot kihordtam a raktárból és eladtam, illetőleg becseréltem.
