Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

16 osztása, hogy bennûket havonta egyszer megnyírjon és megborotváljon. Aki nem fizetett néki, azt úgy összekaszabolta, hogy rossz volt ránézni. Kiborotválta belőlünk az utolsó cigarettánkat is. A cigarettával úgy voltunk, hogy néha, többnyire a bevásárlások után volt bőven, de az is előfordult, hogy egy Zórát — ez volt a legolcsóbb cseh cigaretta — tízen is szívtunk. Mindenki egy pár szippantást. Az ismerős magyar katonák a rácson keresztül mindég bedugtak nékünk egy cigarettát, ha kértünk tőlük. A rabkórházban volt osztálytársamtól Knepp Jánostól egy egész skatulya Zórát kaptam. Knepp Jani civilben becsületes munkásember Léván a Weisz-féle ecetgyárban. Koncz Karcsi alsóváradi földbirtokos, ha őrségre jött, a cigarettán kívül még jó hazai kolbászt és hurkát is dugott be a rácson keresztül. Az első évben karácsony előtt a csehszlovák vöröskereszttől szeretet-csomagot is kaptunk. Melegharisnyát, konzervet, csokoládét. Minden csomagban levél is volt. Angolnyelven írt levél. Szereztünk szótárt és kisillabizáltuk, hogy a csomagokat amerikai lányok és asszonyok még a világháború alatt, a német-francia fronton lévő katonáknak küldték. Azt, hogy ezek a csomagok hogyan kerültek a csehszlovák katonai várbörtönbe, nem tudom. Az amerikai követség útján megköszöntük az ismeretlen és valószínűleg bájos amerikai hölgyek ajándékát, de választ nem kaptunk. Kár, mert levelezgetni ráértünk volna. Amikor a csehszlovák közművelődési egyesület a katonaságot is bevonta működési körébe, buzgóságukban a várbörtön területén is alakítottak egy ilyen »rabokat kiművelő egyesületet«. Ügy az előadók, mint a hallgatók fegyencek voltak, örömmel üdvözöltük az ideát. A szomszédos kazamatából kidobáltuk az ágyakat és padokat raktunk bele. Az asztalosok előadó asztalt és állványos iskola táblát gyártottak. Az analfabéta raboknak pedig a feldkurátor hozott palatáblákat. Volt tisztek és önkéntesek tartottak előadásokat. Ha a tanfolyamon dolgoztunk, kaptunk érte esténként egy csésze feketekávét. Docskál mérnök beszélt a sör- és cukorgyártásról, Rothbart Emil volt rimaszombati vörös városparancsnok jogi problémákat fejtegetett, Prochászka volt aktív törzskapitány pedig szibériai élményeit adta elő. őszintén leleplezte a cseh légionisták rablásait. Én nem produkálhattam semmit, mivel nem tudtam "folyékonyan csehül beszélni. Nekem kellett foglalkoznom az analfabétákkal. Egy kivételével mind ruszin gyerek volt. A kéthónapi kurzus alatt vittem annyira, hogy megtanulták leírni a nevüket. A közművelődési »kurzus« azonban alig két hónapi szereplésünk után feloszlott. Rothbart cikket írt a tlieresienstadti állapotokról és azt beküldte a »Prager Tagblatt«-nak, én pedig az Emberi jogokat védő ligának írtam. Klepetár egy rajzot küldött be a »Humoristicky Listy «-nek, amint egy megrakott kocsit húzunk és a fogház-