Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

18 4. Ha rajtam állana, erősen megreformálnám a büntetésue­rneket. Nem csukatnám »szanatóriumba« a gonosztevőket, ha­nem dolgoztatnám őket kora reggeltől késő estig. Az összes bör­tönöket és fegyházakat dologházakká alakíttatnám át. A meg­rögzött, visszaeső bűnösök a dologháztól félnek a legjobban, mert ott nincs lógás, nincs amerikázás: csak munka és munka. És a dologház automatikusan meghosszabbítható mindaddig, míjg a fegyencből rendes, dolgozó ember nem lesz. A mai gya­korlatban mennél erősebb szabadságvesztés büntetésneméről van szó, annál kényelmesebb és elviselhetőbb. A fogháznál jobb a börtön és a börtönnél sokkal enyhébb a fegyház. A rab szem­pontjából a lehető legrosszabbak a rendőrségi és csendőrségi fogdák... Ezekhez a fogdákhoz hasonlítanak a katonaságnál az ezred, illetőleg a század fogdái. Itt a maximális büntetés: hu­szonegy nap. Azonban egy ilyen fogdában eltöltött huszonegy napi szigorított egyes jobban megviseli az embert, mint a vár­börtönben eltöltött esztendő. Tizenöt napot ültem a század­nál egyesben és lefogytam tíz kilót. Az állandó egyedüllét, a sö­tétség és a mindennemű mozgási lehetőség hiánya idegekre megy. A puszta deszka feltöri az ember testét és a fekvéstől el­zsibbadnak a végtagok. N3 Táron fulladozik az ember a hőségtől, télen reumát kap a hidegtől. A hosszabb ideig tartó egyedül­lét és az abszolút munkahiány formálisan hülyévé teszi az em­bert. A börtönök és fegyházak közös rabtermei már sokkal job­bak. Itt már nem kénytelen az ember csak saját magával fog­lalkozni. Ezekben a termekben már kifejlődik a rabtársadalmi élet. Minden szobának meg van a szobaparancsnoka. Szoba­parancsnokságig én is felvittem és ez volt katonai pályafutásom legmagasabb rangja. Fene magas rang! Reggel és este jelente­nem kellett a kulcsárnak a létszámot és ha történetesen a szobasoros rab »d i liz e 1 1«, magamnak kellett kivinni a vöd­röt. Egy ilyen közös cella egy nagy harmadosztályú kórterem­hez hasonlít. Van benne tizenöt-húsz ágy és minden ágyhoz egy ember. Az ágyak kettesével sorakoznak. Kecskelábakon el­helyezett deszkák, a deszkákon szalmazsák, szalmavánkos és egy lópokróc. Nem nagyon kényelmes, olyasféle, mint a ka­szántakban. Az emberek pedig nagyon különbözőek. Az egyik betörő, a másik tolvaj, a harmadik kém. a negyedik fegyelem­sértő. Nekem például két éven át egy rablógyilkos volt a »sláf­kollegám«. Mint rab, igen rendes ember volt és kint az életben sokkal sötétebb alakokkal találkoztam, akik magas pozíciókban terpeszkedtek. Ez a fiú egyszer defektet kapott és ölt. Életfogy­tiglani fegyházra Ítélték. A mai büntetési módok ; véleményem szerint, nem felelnek meg céljuknak. Korántsem javítanak, ellenkezően, rontanak. Azokra, akik még nem Ízlelték, némi elrettentő hatása van, de

Next

/
Thumbnails
Contents