Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

158 Miért szomorú a magyar katona? Becsülettel teljesítette a magyar fiú kötelességét az idegen vártán, Prágában, Königgrätzben, Budweisban és a többi cseh meg morva garnizonban, de a lelkében nagy-nagy szomorúság honolt, hogy elszakították a drága hazai tájról s idegen földön kellett szolgálnia. Sok szerencsétlen fiúnak a lelkében a szomorúság és a kétségbeesés annyira elhatalmasodott, hogy önkezével vetett véget életének. A katona-öngyilkosságokról készített statisztika kimutatta, hogy az öngyilkos katonák legnagyobb százaléka magyar nemzetiségű katona volt. Persze, a lelkf lehangoltság mellett sokszor igen nagy szerepet játszott egy-egy tisztnek, őrmesternek durva magaviselete a magyar katonával szemben. Mártiriumot szenvedett igen sok magyar fiú az idegen vártán és sokszor ártatlanul, vagy csekély függelemsértés miatt kellett igen súlyos büntetést elszenvednie. Néha hónapokig, sőt évekig terjedő fogházbüntetés sújtotta a magyar katonát olyan függelemsértésért, amit a vela szemben való durva bánásmód provokált ki. Prágában egy alkalommal Klecanda tábornok, a prágai katonai parancsnok meghívta a Prágai Magyar Hírlap szerkesztőségét, hogy a magyar katonák szórakoztatására rendezett kaszárnya-estén vegyünk részt. A szerkesztőség megbízásából én mentem el a műsoros estélyre, amelynek befejezése után Klecanda tábornok hosszabban elbeszélgetett velem a Prágában szolgáló magyar katonákról. Szórói-szóra ezeket mondotta : — á magyar katona a prágai helyőrség legjobb emberanyaga. Kötelességét mintaszerűen teljesíti. Csupán a lelki hangulata 'körül van valami baj, amit nem értek, mert mi jól bánunk velük. A magyar katona onindíg szomorú. Ezért rendeztettem ezt a mai estét is, hogy felvidítsam kissé őket. Mondja, miért szomorú a magyar katona? Nem feleltem erre a kérdésre. Ha feleltem volna, viszontkérdéssel válaszolhattam volna: Miért vagyok szomorú én, akinek vasúti szabadjiegvem van és minden vasárnap kényelmesen leutazhatom valamelyik felvidéki magyar városba és ha visszatérek, mindig kényszeredetten, csak a kötelesség parancsszavára szállok ki a 'vonatból a Wilsonpály a udvaron ... Akkor, amidőn a magyar Felvidék önfeledt boldogsággal ünnepli a felszabadító magyar honvédeket, gondoljunk vissza szeretettel a cseh hadsereg mártírsorsú magyar katonáira. És idézzük egynéhánynak a szellemét... Jelen Pál tragédiája: 1930. április elején megrendítő eset történt egy Prága melletti arzenálban. Az esetet a Prágai Magyar Hírlap így írta le: A csehszlovák hadseregnek magyar nemzetiségű, csak magyarul beszélő Jelen Pál nevű közlegényét egy Prága melletti arzenálnál őrszolgálata teljesítése közben' a szomszédos őrszem, egy Macura nevű cseh közkatona április 1-én este lelőtte. A szlovenszkói magyar katonát azonnal megoperálták ugyan, de az operáció már előre kilátástalan volt és Jelen Pál sérüléseibe belehalt. A szerencsétlenség úgy történt, hogy