Cseh Béla: Daróctól a Talárig 1919-1939 (Komárom : [s. n.], [s. a.])

110 kétségbeesésében leverte a régi iskola ajtajának a lakatját. Szal­mát szerzett és beköltözött az iskolába. Az iskolaszék magánlak­sértésért bűnvádi feljelentést tett az öreg iskolába betolakodott munkanélküli ellen. A tárgyaláson igazolást nyert, hogy a vádlottat Pozsonyból kiutasították. Szülőfaluja sem munkát, sem szükséglakást nem tudott adni. Jelentkezett úgy a községi bírónál, mint a plébános­nál. Ha családjával a szabad ég alaít marad, a kegyetlen téli éj­szakán csonttá fagynak. A vádlott beismerte a bűncselemény elkövetését. Nyomorával védekezett és kijelentette, hogy az is­kolaépületet elhagyja, amint valahol lakást talál. Legkésőbb március elsején. Elszegődik éves cselédnek és béreslakásba hur­colkodik. Az ügyészségi megbízóit — egy nyugalmazott csendőrörmes­mester — elejtette a vádat. Az iskolaszéket egy elhízott plébá­nos képviselte. Hozzáfordulok: — Főtisztelendő uram. ha kí­vánja a vádlott megbüntetéséi, módjában áll a károsult iskola­szék nevében a pótmagánvádat átvenni. Ha nem veszi át, az el­járást beszüntetem. — Tizenöt percnyi gondolkozási időt kérek — válaszolta. A tizenöt percből két óra lett. A munkanélküli földmunkás bevonulásra készen tarisznyáját igazgatta és értelmetlenül pis­logott. Nem értette, miért csinálnak az urak az ő ügyéből ilyen problémát. Amikor az utolsó üggyel is végeztem, a plébánoshoz fordulok : — Főtisztelendő uram, szíveskedjék megmondani, kívánja-e a vádlott megbüntetését vagy sem? A plébános elvörösödik, pózba vágja magát és szónokolni kezd: — Tekintetes bíróság! Nagyon nehéz helyzetben vagyok. Sajnálom ezt a szerencsétlen embert. Mint Isten szegény szolgá­jának, a szeretetet és a megbocsátást kell hirdetnem. De mint az iskolaszék elnökének, eszemre kell hallgatnom. Az öreg isko­lát, amint az idő felenged, bontani akarjuk. De nem engedhetem meg, hogy a vádlott ingyen lakjon benne. Hová jutnánk? Kérem a megbüntétését és főleg azt, hogy a bíróság ítéletében kötelezze a vádlottat az iskolaépület azonnali elhagyására. Meglepett a plébános válasza. A jelenlévő községi bíró is csodálkozott rajta. Mit tehettem? Adtam a szerencsétlen zsellérnek 10 csehkorona pénzbüntetést. Azt is felfüggesztettemi 1 évi próbaidőre. A kilakoltatással pedig az iskolaszéket polgári per útjára utasítottam. A történeti hűség kedvéért megjegyzem, hogy a pozsonyi ke­rületi bóróság Ítéletemet megerősítette és a szerencsétlen munka­nélküli kihúzta a telet az öreg iskolaépületben.

Next

/
Thumbnails
Contents